Anonim

Trump többször is hangoztatta, hogy nem elégetett a NATO jelenlegi szerepvállalásával, a szervezetet „elavultnak” nevezte, és is élesen bírálta a tagállamokat, hogy nem járulnak hozzá kellő mértékben a védelmi kiadásokhoz. Ha ez önmagában nem lenne aggasztó a feszültséget tovább fokozta az Amerikai elnök orosz kapcsolatait vizsgáló FBI nyomozás, amely azt is vizsgálja, hogy volt-e orosz beavatkozás az amerikai elnökválasztásba.

Ezért is volt fontos a 25.-ei NATO csúcs ahol az Amerikai elnök először a tagállamok vezetőivel. Az európai tagállamok abban bíztak, hogy a látogatás során Trump egyértelműen kijelenti Amerika továbbra is teljes mértékben támogatja az „Article 5”-őt, ami a NATO legfontosabb alapköve. Ugyanis ez foglalja magában, hogy ha egy NATO tagállamot támadás ér a többi tagállam úgy kezeli mintha őket is támadás érte volna.

Viszont ezt az elnök nem tette meg, és habár Sean Spicer, a fehérház szóvivője később kijelentette, hogy továbbra is teljes mértékben elkötelezettek a NATO kollektív védelme mellet. Többen is bírálták Trump-ot hogy ezt nem ő tette meg.

A találkozó eredményeképpen a NATO országok megegyeztek, hogy a GDP 2%-át a védelemre költik, Magyarország esetében ezt 2024-ig tesszük meg, viszont nem született megegyezés Oroszországgal kapcsolatban.

Összességében egy érdekes helyzet állt, Amerika még mindig a NATO legnagyobb hozzájárulója, és vezető szerepet tölt be. és nem tudni, hogy már a legkisebb habozás jelére hogyan reagál Putyin, az egész hidegháború utáni világrend kerülhet veszélybe.

Gyurics Bernadett

Magyarország kormánya 2018-tól utófinanszírozással téríti meg az első, sikeres nyelvvizsga díját a 30 év alattiak számára. A hír olvasatán felmerül az emberben a kérdés; tudatos befektetés a leginnovatívabb erőforrásba, a tudástőkébe, avagy újabb csali a „nagyhalaknak”. De kik is azok a nagyhalak?

General Electrics. British American Tobacco. Tata. Diageo. Csak néhány név, multinacionális vállalat a közel 90 óriás közül, akik a hazai üzleti szolgáltatóközpontok (Shared Service Center, SSC) szektorát képviselik.

Kétségtelen, hogy ma Európa SSC nagyhatalma Magyarország. A fővárosi és vidéki, nyelveket beszélő fiataloknak e szektor azonnali munkalehetőséget, versenyképes fizetést, az államnak pedig jelentős adóbevételt jelent. A kisvállalkozások és a magyar gazdaság jövőjét meghatározó kkv szektor nem, vagy csak nehezen tudja felvenni a versenyt a fizetésekkel, kiemelkedő munkakörnyezettel. A fiatalok körében alapvetővé válik a konditerem, a frekventált helyen lévő iroda igénye. Cserébe a munka sokszor monoton, véget nem érő.

Bár az elitebb közgazdasági egyetemek is készség szinten várják el két idegen nyelv tárgyalási szintű ismeretét, a nyelveket beszélő aktív lakosság száma jó ideje stagnál, míg a nyelvismeret környező országokban fejlődő tendenciát mutat, ezzel veszélyeztetve vezető pozíciónkat az SSC piacon.

Vajon a nyelvvizsga-hozzájárulás változást jelent a magyar gazdaság számára? Erre csak az elkövetkező évek álláskeresőinek munkaerőpiaci magatartásából következtethetünk…

José Mourinho

Egyre több celeb, énekes vagy színész vállalja fel nyilvánosan politikai szimpátiáját, egyre többen segítik kedvenc pártjuk népszerűsítését. Teszik ezt annak ellenére, hogy ezzel sokak ellenszenvét is kiválthatják.

2002 óta megfordult a trend a szimpatizáns sztárok körében, nem véletlenül: míg korábban a baloldali hírességek dominanciája volt jellemző, 2010-re a Fidesz teljes sztárcsapatot gyűjtött maga köré. Ma pedig már nincs párt hírességek nélkül. A Jobbik lett most leginkább szimpatikus a celebeknek, aminek több oka is van. Korosztályban is közelebb állnak egymáshoz, valamint erősödik is a párt. Megfigyelhető, hogy akik erősödnek, ott előkerülnek az eddig „bokorból figyelő” celeb szimpatizánsok, míg a gyengülő pártok mellől inkább háttérbe vonulnak.

A tapasztalatok szerint egyes művészek rajongói nem igazán örülnek annak, ha kedvenc színészük vagy énekesük leteszi a voksát valamelyik politikai párt mellett. Mindez a nyugati demokráciákban bevett szokás. Barack Obama elnöki kampányát például Katy Perry haknizta végig.

Nézzük végig a magyar hírességek választásait:

Fásy Ádám a Fidesz rendezvényein szokott haknizni, állítása szerint nincs is más párt Magyarországon, csak a Fidesz, így nem is érti azt a kérdést, hogy dilemmázott-e azon, hogy megjelenjen-e egy politikai párt rendezvényén…

Szabó Győző 2010-ben az LMP-t segítette.

Usztics Mátyás színész a Jobbik Magyar Gárdájának alapításában segédkezett.

Fábry Sándor a Fidesz felé húzott.

Az elmúlt években elég sok hazai híresség döntött úgy, hogy szerencsét próbál a politikában a népszerűségvesztéstől való félelmüket sutba dobva:

Vágó István a DK-val borult össze. A műsorvezető a DK képviselőjelöltjeként indult a XII. kerületben. Végül 29, 46 százalékot gyűjtött, de ez kevésnek bizonyult.

Doszpot Péter, egykori sztárzsaru az MSZP parlamenti képviseletét is elvállalta.

Bálint Antónia Fidesz színekben indult az önkormányzati választásokon, de nem jutott mandátumhoz.

Nemrég pedig Dopeman indult a Magdolna negyed időközi választásán MSZP színekben, de ő sem járt sikerrel.

Batiz András szerkesztő-műsorvezető volt. 2004-2006 között kormányszóvivőként dolgozott.

Pálffy István a Tények egykori arca KDNP-s képviselő lett, majd hosszú évek parlamenti munkája után végül őt nevezték ki a dublini magyar nagykövetnek.

Staller Ilona Anna, vagyis Cicciolina, ex-pornós. Ő még a nyolcvanas évek végén került be a római parlamentbe. Később a magyar parlamentbe is próbált bekerülni 2002-ben, valamint Milánóban is indult az önkormányzati választásokon, de ezek már sikertelen próbálkozások voltak.

A pártok és a celebek közötti együttműködés elméletben mindkét félnek megéri. Állítja sok szakértő.

De valóban megéri a celebeknek? Én ezt nem látom ennyire egyértelműnek. A hírességek szakmai tekintélyükkel, hitelességükkel rajongóikat hozhatják a párt közelébe. A legnagyobb előnyük, hogy ismert emberek, a pártoknak nem kell felépíteni a jelöltet, hiszen már mindenki ismeri, mindenkinek van egy személyes véleménye az adott celebről. Az ő kiállásuk valóban a szimpátiának/pártprogramnak/jóravaló vezetőnek szól. Tehát a pártnak mindenképp jó. De fordítva? Amennyiben elbuknak, úgy a rajongótáboruk is fogyatkozhat, a „mézescsuporhoz” sem kerülnek oda. Fábry virágzásának a kora az RTL-es időkben volt. Sorra döntötte a nézettségi rekordokat, pedig már akkor is Fidesz szimpatizánsként jelent meg alkalmanként a Napkeltében, akkor még ellenzékinek számított. Ahogy átkerült az MTV-hez a nézettsége töredékére esett vissza és azóta is csökken, közel sem érdekelt annyi embert már a Gyurcsányos egysíkú poénjai, pedig a műsor struktúráját tekintve nem sokat változott. Persze lehet, hogy pénzben többet vesz fel, de a rajongótábora össze sem hasonlítható az RTL-es időszakéval. Egyébként én is meguntam az ilyen humorait még az RTL idejének vége felé, nem követtem többet műsorát. Ugyanez a helyzet Pataky Attilával és Kovács Ákossal, akinek a dalaira nem vagyok kíváncsi a politikai befolyásoltságuk miatt. Igaz rengeteg embert ez nem érdekel, de rám így hatott. Viszont kicsit felmentve magam, hogy előítéletes vagyok a fideszes celebekkel szemben, Nagy Feró minden évben kötelező program nálam május 1-jén.

Forrás:

http://hvg.hu/napi_merites/20101008_politika_hiressegek_partok

http://www.borsonline.hu/velemeny/velemeny-balna/88459

http://www.borsonline.hu/celeb/nem-jott-be-a-politika-a-magyar-celebeknek/88466

http://www.borsonline.hu/celeb/palffy-kallai-schwarzenegger-celebek-a-politikaban/130123

Riboczki Sara

Donald Trump még nem volt az Egyesült Államok hivatalosan beiktatott elnöke, amikor az Ovális Iroda várományosaként Amerika 37 éves diplomáciai hagyományát törte meg. Tajvan 1979 óta, mikor Jimmy Carter amerikai elnök ezt kinyilvánította az egészséges amerikai-kínai kapcsolat kialakítás érdekében, az USA szemében is Kína része. 2016-ban tehát hosszú évtizedek óta először sejtette Amerika, hogy Tajvan autonóm partnerként kezelendő, amikor Trump személyesen a tajvani elnökasszonyt, Tsai Ing-went felhívta telefonon. Az „egy Kína” irányelv ebben az aktusban tehát megrengeni látszott. Olyannyira, hogy az egész világon óriási hírértékkel bírt a sajtóban.

A milliárdos elnök a maga nemében kirívó figuraként jelent meg a választási kampány alatt. Leegyszerűsített szóhasználata, radikálisnak tűnő javaslatai és a hétköznapi emberekhez címzett üzenetei talán a legfontosabb kulcsként tekinthetők az elnöki szék elnyerésének sikerességében, már ami a választók megnyerését illeti. Nem titkolt célja, hogy a washingtoni establishment-et átalakítsa, mégpedig az ő formájára. Ami legelső elnöki cselekedetét jellemezte, a mai napig végigkíséri döntéshozatali magatartását. Legutóbbi botrányos rendelkezése az FBI vezetőjének, James Comey elbocsátása volt – munkavállalói viszony megvonása a közélet és a választók számára is megdöbbentő volt a nyomós érvek hiánya miatt. Trump imázsába azonban abszolút beleillik: titokzatos, hatalmával abszolút rendelkezik, aki csak maga olyan okos, hogy a problémát felismerje és azt a maga módszerével oldja meg. Hagyománytörő, innovatív ötletek vagy a teljes tisztelet és diplomatikus kommunikáció hiánya jellemzi őt a legjobban? És ami még fontosabb: a kampány alatt elnagyzoltnak vélt programpontjai hogyan fognak alakulni? A Trump-adminisztráció lehetséges kommunikációs alternatívái a mai napig homályosak.

https://www.theguardian.com/commentisfree/2016/dec/05/why-donald-trump-chat-taiwan-leader-country

https://www.theguardian.com/us-news/2017/may/10/trump-fires-fbi-director-james-comey-key-questions-answered

Liptak Mark

Május 1-én tartotta „Európához tartozunk“ nevű megmozdulását a Momentum Mozgalom. Körülbelül tízezer ember jelent meg, ami komoly teljesítmény egy új párttól. De vajon, van-e tovább?

A változás szükséges, azonban, nem biztos, hogy a Momentum képes lesz megerősödni annyira, hogy kormányváltó erő legyen. Évek óta ez volt az első komoly ellenzéki tüntetés, voltak köztük mszp-sek, jobbikosok, kdnp-sek is. Ugyanakkor, ha a Momentum szemszögéből nézzük a dolgokat, óriási problémát jelenthet számukra, hogy az általuk szervezett tüntetésen részt vevők többsége, nem azért volt ott, hogy őket támogassa, hanem, hogy Orbán és a Fidesz ellen hallassa hangját. Ez pedig, hosszú távon nem biztosítja számukra a politikai színtéren való jelenlétet. Fontos megjegyezni, hogy a Momentum október 15-ére ígéri kormányprogramját, így lehet, hogy korai a lehetséges végről írni, azonban egyelőre egy átlagos állampolgár számára, inkább tűnnek egy Orbán-ellenes tüntetéseket és népszavazásokat szervező mozgalomnak, semmint egy kormányváltásra készen álló és akaró pártnak. A kitűzött cél (Orbán leváltása) jó és eladható, azonban egyelőre bántóan hiányzik az a jövőkép, amely az ő kormányra kerülésük után lenne. Ennek hiányában ugyan ismertté válhatnak, és a 2018-as választásokon akár át is ugorhatják az 5%-os küszöböt, azonban ennél többre nem biztos, hogy futja majd.

Véleményem szerint, október 15-e lesz a sorsdöntő dátum, amikor végre megismerhetjük a Momentum programját. Ez nagyban befolyásolhatja, hogy sikerül-e komoly ellenzéki erővé lépniük, vagy megmaradnak a többi törpepárthoz hasonlóan kicsinek. Nekik is meg kell érteniük, hogy hosszú távon nem elég egy közös ellenségkép, mindenképpen szükség van egy jó, megvalósítható és mindenki számára világos jövőképre is.

Raboczki Sara

A magyar politikai hadszíntér két legnagyobb közelmúltbeli eseménye a tavaly őszi Momentumos Nolimpia és a tavaszi CEU tüntetéssorozat. Napokig lázban égett a budapesti fiatalság – a Momentum esetében inkább hetekig, sőt hónapokig – és elhitte, hogy most úgy igazán meg lehetne ingatni Orbán Viktort. Utcára vonult, később elérte, hogy ne legyen budapesti olimpia, aztán felháborodott, hogy az ország egyik legjobb egyetemét látszólag teljesen feleslegesen piszkálják. A média figyel, 444, Index, nemzetközi sajtó, ahogy kell.

És mi lett belőle? Semmi. Elfogyott a kezdeti lendület, pénz és a világmegváltó vízió. Nem sikerült az áttörés. A Momentum megragadt a bűvös 3-4%-on – ami persze két hónap alatt, nem kis dolog – és valószínű, hogy nem jutnak feljebb. A CEU-botrány szintén gyorsan kapott lángra, majd annál gyorsabban aludt el. Hogy ez minek tudható be, a kormány kihátrálásának, vagy a forradalmi lelkület elapadásának, az majd csak később derül ki.

Miért nem jön össze nekik? Való igaz, hogy minden ötödik magyar lakos Budapesten él és igaz, hogy itt a legnagyobb a kormányellenes hangulat. A Momentum fővárosi kérdésből csinált országos médiadiadalt, a CEU-s tüntetések szintén egy teljes mértékben budapesti ügyet ragadtak meg. Akkor mit rontottak el? Úgy nagyon semmit, csupán elfelejtkeztek róla, hogy az országnak van még egy 8 milliós vidéki lakossága, akiket egyik ügy se érintett közvetlenül, közvetetten is alig. A fővárosközpontú elitizmus a politika hadszínterén nem egy járható stratégia. Akkor lehet esély politikai átrendeződésre, amikor valaki képes lesz megszólítani a vidéki tömegeket és valós alternatívát, valós változást kínálni.

Anonymus

Frank Underwood neve sokaknak ismerősen csenghet, a Kevin Spacey által formált karakter főszereplője az amerikai Netflixes sikersorozatnak, a Kártyavárnak. Az izgalmas fordulatokkal és feszült pillanatokkal teli filmsorozat nagy népszerűségnek örvend vilgászerte. Ez annak köszönhető, hogy David Fincher (Se7en, Fight Club, The Social Network) és csapata egy olyan témát dolgozott fel, tett élvezetessé, amibe sok ember, köztük sok amerikai is belefásult: a politikát. A sorozat egy brit mini-sorozat adaptációja, szerzője (Michael Dobbs) tagja volt Margaret Thatcher csapatának, így hitelesnek mondható a témában, hiszen maga is megtapasztalhatta a politikai harcokat. A sorozat elején Underwood konkresszusi képviselő jól kitervelt, kegyetlen bosszúhadjáratot indít, miután nem kapja meg az elnökválasztás után beígért külügyminiszteri széket. Feleségével, Claire-rel együtt önző módon, mindenkin átgázolva vezetik a nézőt a politika legsötétebb bugyraiba.

A sorozat premierjéhez közeledve kongresszusi képviselők, politikusok online felületeket, például a Twittert kihasználva osztották meg gondolataikat saját perspektívájukból a Kártyavárral kapcsolatban, amire a Kártyavár csapata és a színészek is reagáltak, ezzel mintegy párbeszédet létrehozva.

-Kevin Spacey számonkérte Steny Hoyer-t (demokraták frakcióvezetőjét), hogy miért nem volt ott a Kártyavár premierjén, mire ő tájékoztatta Underwoodot, hogy egy frakcióvezető munkája sohasem ér véget, de a következő premieren ott lesz már

- Jackie Speier kaliforniai képviselő a sorozatban történtekre (Claire elleni szexuális erőszak) reflektál és azt szeretné, ha elfogadnák a hadseregben történő szexuális támadások megfékezéséért benyújtott rendeletet

- Barack Obama megkérte Twitteren a követőit, hogy ne spoilerezzenek az új Kártyavár részről. Később Kevin Spacey személyesen biztosította Obamát arról, hogy tőle semmit sem fog hallani

Kiváló példát nyújtanak ezek az esetek arra, milyen jó hálózatépítő és marketingmódszert jelent hírességek, politikusok, szervezetek számára az, ha elköteleződést mutatnak saját terepükön kívül egyéb, népszerű témák irányába is.

Hivatkozások:

https://www.netflix.com/hu/title/70178217

http://mentalfloss.com/article/61882/22-streaming-facts-about-house-cards

https://twitter.com/KevinSpacey/status/434438772160069632

https://twitter.com/RepSpeier/status/436162338584940545

https://twitter.com/SenSchumer/status/433743790063362048

https://twitter.com/KevinSpacey/status/434439048728293376

Názon Dóra

Corvinusos politikai marketing kurzusunk során megtanultuk mi is a POLITIKA, mi is a MARKETING, valamint a két fogalom összevonva. Először is szögezzük tehát le, mi is a politikai marketing?

Definíció szerint “A sokszintű társadalmi tagoltságból származó ellentéteket és konfliktusokat társadalmilag feloldható vagy társadalmilag kihordható és elfogadott ellentétekké és hierarchiákká alakítja át, azáltal hogy egyének és közösségek megszerzik (birtokolják és uralják) azon hierarchiákat, melyek kielégitik igényeiket, - jővővízióikon keresztül.”

Nos, első hallásra ez elég kaotikusnak tűnhet. Nézzük is meg közelebbről, mit is takar ez a definíció a gyakorlatban.

Tény, hogy a politkai események, amiknek részesei vagyunk a mindennapokban, amiket látunk a TV-ben, hallunk a rádióban, a valóságbolygón zajlik.

Ugyanakkor az is köztudott, hogy manapság mindenki másképp gondolkodik a politikáról. Az, hogy ezek a gondolatok minden ember fejében másként jelennek meg, azt a tényt vonja maga után, hogy a politika voltaképp nem is a valóság bolygón zajlik, hanem az u.n. percepció bolygón. Az itt ,,összegyűjtött” gondolatokat, felfogásokat vetik össze egymással az emberek, amikor politikai tartalmú kérdésekről vitáznak. Ez a tér alapvetően egy horizontálisan elrendeződő tér, melyben minden személynek megvan a saját helye.

Igen ám, de gyakorta néhány ember úgy gondolja, ő meg akarja-, és képes is megváltoztatni ezt az elrendeződést– ilyenkor kerülünk szembe a szükségszerű társadalmi ellentétekkel – melyből csak úgy kerülhet ki valaki “győztesnek”, ha sikerül átalakítania a teret: magához ragadja a hatalmat, kilép a horizontális térből, és hierarchikus alá és felérendeltségi viszononyokat hoz létre.

Ez a ,,2 bolygós” felfogás összességében legitimizálja annak a lehetőségét, hogy egy adott politikai eseményről bárki személyes véleményt formálhasson; - ezt a már hatalmi státusszal rendelkezők szabadon ki is nyilatkoztathatják pártjuk propagandáiban – és voltaképp senkinek és ugyanakkor mindenkinek lehet vele ellenvetése…

Horvath Noemi

Magyarországon nehéz politikai marketingről értekezni, mert tájékozott állampolgárok hiányában politikai piacról sem beszélhetünk. Informált és határozott identitás nélküli választók, valamint hitelüket vesztett vagy hitelességet szerezni képtelen politikusok tere jellemzi országunkat, mely nem meglepően kiváló termőtalaja a politikai marketingkommunikáció kedvelt eszközének a lejárató óriásplakátnak. Jelenleg is szemtanúi lehetünk a Jobbik és a Fidesz plakátharcának, melynek létjogosultsága több kérdést vetett fel bennem. Még mindig igazak a negatív kampány témájában elfogadott nézetek, miszerint „utáljuk, de hatásos” és „a legjobb védekezés a támadás”?

A negatív kampány közkedvelt téma az akadémiai irodalomban. Fő célkitűzése az ellenfél hitelességének aláásása. Az alapvető hipotézis szinte minden esetben az, hogy ez egy működőképes és életképes módszer. Az utóbbi időkben azonban, egyre több kutató igyekszik rácáfolni a lejárató hadjáratok mindenkori eredményességére. Néhány eredményt kiemelve:

• a tények ellenőrzése befolyásolja az emberek véleményét a negatív kampány tartalmáról
• a nők kevésbé fogékonyak a negatív kampányokra, főleg, ha azt cáfoló tényekről értesülnek
• a negatív kampány befolyása nagyban függ a szavazó személyiségétől
• az erősen párthoz kötődő szavazók toleránsabbak a negatív kampánnyal szemben
• aki a mindennapi életben sem tolerálja a kevésbé civilizált, durva kommunikációt, az a negatív kampányok iránt is kevésbé fogékony.

A fenti állításokat figyelembe véve, miért lehet mégis a mai napig, akár választást is nyerni az ellenfél karaktergyilkosságával és miért lehet ez működő rendszer hazánkban?

A bevezetőben írt állításomat fenntartva, Magyarországon nem informáltak és tájékozottak a választók, ezért a tények ellenőrzése gyakorlatilag nem létezik, mint a negatív manipuláció elleni védekezés eszköze. Ez egy olyan mélyen gyökerező, a politikai kultúra teljes hiányából eredő probléma, melyért pillanatnyilag ugyan lehet, de felesleges az itthoni „szabad sajtó” helyzetét hibáztatni. A közvéleményt vizsgálva nem beszélhetünk hiteles politikusokról, innentől fogva pedig kinek a hitelességét lehet egyáltalán aláásni? Ha ezzel nem értünk egyet vagy csak felülemelkedünk rajta, még mindig ott az egyenlet másik oldala. Lehet-e egy másik pártnak, jelöltnek a hitelességét úgy megtorpedózni, hogy mi magunk sem vagyunk hitelesek és gyakorlatilag nincs is víziónk, programunk? A figyelem elterelésének saját hiányosságainkról jó módja lehet a sárdobálás, és a szomorú valóság, hogy működik. Működik, mert eddig is működött és működik, mert a politikai kultúra hiányából fakadó igénytelenséget teljes mértékben ki tudja elégíteni.

Vajon elérkezett-e az a tudásra éhes generáció, akinek a rendszerváltás már csak történelem és képes aktív szereplője lenni egy új politikai piacnak? A nyitottabb gondolkodás, az oktatásba és tudásba vetett hit, valamint a nők térnyerése a politikában, mind olyan XXI. századi tendenciák, melyek, lehet, hogy még csak elméleti síkon, de optimista jövőképnek szolgáltatnak alapot.

https://444.hu/2017/04/01/ti-dolgoztok-ok-lopnak-oriasi-plakatkampanyba-kezdett-a-jobbik

http://24.hu/belfold/2017/04/27/ime-a-fidesz-valaszkampanya-a-jobbik-plakatjaira/

http://nepszava.hu/cikk/1009844-utalhatjuk-de-hatasos-a-negativ-kampany#

http://www.huffingtonpost.com/the-conversation-us/2016-presidential-adverti_b_13090306.html

https://journalistsresource.org/studies/politics/ads-public-opinion/negative-political-ads-effects-voters-research-roundup

NN

Trump megtette az első lépést, hogy megszüntesse Amerikában a net semlegességet. Obama kormányzásának egyik fontos eredménye volt a net semlegességi szabályozás erősítése, ami 2015-ben lépett hatályba. Ennek a szabályozásnak a felülvizsgálatát szavazta meg tegnap az FCC (Federal Communications Commission), annak érdekében enyhítse az iparági előírásokat. 

A net semlegesség röviden annyit jelent, hogy az internet szolgáltatóknak, minden irányú forgalmat egyenlően kell kezelnie, nem tehetik gyorsabbá vagy lassabbá kiválasztott webhelyek, és szolgáltatások elérését.

Az érdekellentétek egyértelműen adódnak, egyik oldalon állnak az internet szolgáltatók, ők ellenzik a semlegességet, azt kritizálják, hogy szabályozás plusz terheket jelent és szükségtelen előírásokat tartalmaz. Abban bízni, hogy a szabályozás nélkül az internetszolgáltatók nem élnének vissza a hatalmukkal és helyezik saját és részvényeseik érdekét a felhasználói érdekek elé, rendkívül naiv. Már csak azért is, mert korábban már megtették, hogy blokkolták vagy lassították egyes oldalak elérését, míg más oldalakat priorizáltak. Erre az egyik legjobb példa, hogy amikor több internet szolgáltató is blokkolta a „Google Wallet” elérését, ami a saját mobil fizető rendszerűkkel az „ISIS”-sal versenyzett.

Míg a net semlegesség támogatói azzal érvelnek, hogy a szabályozás nélkül veszélybe kerül a szabad internet, ami ma már elengedhetetlen rész a szólásszabadságnak, és társadalmi viták helyszínéül szolgál. Véleményem szerint, minthogy az internet a szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánítás helyszíne, a net semlegesség elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ország demokratikusan működjön. Bármilyen intézkedés, ami korlátozza a szabad, nyitott internetet korlátozza az emberek szabadságát is.