Horvath Noemi
Magyarországon nehéz politikai marketingről értekezni, mert tájékozott állampolgárok hiányában politikai piacról sem beszélhetünk. Informált és határozott identitás nélküli választók, valamint hitelüket vesztett vagy hitelességet szerezni képtelen politikusok tere jellemzi országunkat, mely nem meglepően kiváló termőtalaja a politikai marketingkommunikáció kedvelt eszközének a lejárató óriásplakátnak. Jelenleg is szemtanúi lehetünk a Jobbik és a Fidesz plakátharcának, melynek létjogosultsága több kérdést vetett fel bennem. Még mindig igazak a negatív kampány témájában elfogadott nézetek, miszerint „utáljuk, de hatásos” és „a legjobb védekezés a támadás”?
A negatív kampány közkedvelt téma az akadémiai irodalomban. Fő célkitűzése az ellenfél hitelességének aláásása. Az alapvető hipotézis szinte minden esetben az, hogy ez egy működőképes és életképes módszer. Az utóbbi időkben azonban, egyre több kutató igyekszik rácáfolni a lejárató hadjáratok mindenkori eredményességére. Néhány eredményt kiemelve:
- a tények ellenőrzése befolyásolja az emberek véleményét a negatív kampány tartalmáról
- a nők kevésbé fogékonyak a negatív kampányokra, főleg, ha azt cáfoló tényekről értesülnek
- a negatív kampány befolyása nagyban függ a szavazó személyiségétől
- az erősen párthoz kötődő szavazók toleránsabbak a negatív kampánnyal szemben
- aki a mindennapi életben sem tolerálja a kevésbé civilizált, durva kommunikációt, az a negatív kampányok iránt is kevésbé fogékony.
A fenti állításokat figyelembe véve, miért lehet mégis a mai napig, akár választást is nyerni az ellenfél karaktergyilkosságával és miért lehet ez működő rendszer hazánkban?
A bevezetőben írt állításomat fenntartva, Magyarországon nem informáltak és tájékozottak a választók, ezért a tények ellenőrzése gyakorlatilag nem létezik, mint a negatív manipuláció elleni védekezés eszköze. Ez egy olyan mélyen gyökerező, a politikai kultúra teljes hiányából eredő probléma, melyért pillanatnyilag ugyan lehet, de felesleges az itthoni „szabad sajtó” helyzetét hibáztatni. A közvéleményt vizsgálva nem beszélhetünk hiteles politikusokról, innentől fogva pedig kinek a hitelességét lehet egyáltalán aláásni? Ha ezzel nem értünk egyet vagy csak felülemelkedünk rajta, még mindig ott az egyenlet másik oldala. Lehet-e egy másik pártnak, jelöltnek a hitelességét úgy megtorpedózni, hogy mi magunk sem vagyunk hitelesek és gyakorlatilag nincs is víziónk, programunk? A figyelem elterelésének saját hiányosságainkról jó módja lehet a sárdobálás, és a szomorú valóság, hogy működik. Működik, mert eddig is működött és működik, mert a politikai kultúra hiányából fakadó igénytelenséget teljes mértékben ki tudja elégíteni.
Vajon elérkezett-e az a tudásra éhes generáció, akinek a rendszerváltás már csak történelem és képes aktív szereplője lenni egy új politikai piacnak? A nyitottabb gondolkodás, az oktatásba és tudásba vetett hit, valamint a nők térnyerése a politikában, mind olyan XXI. századi tendenciák, melyek, lehet, hogy még csak elméleti síkon, de optimista jövőképnek szolgáltatnak alapot.
https://444.hu/2017/04/01/ti-dolgoztok-ok-lopnak-oriasi-plakatkampanyba-kezdett-a-jobbik
http://24.hu/belfold/2017/04/27/ime-a-fidesz-valaszkampanya-a-jobbik-plakatjaira/
http://nepszava.hu/cikk/1009844-utalhatjuk-de-hatasos-a-negativ-kampany#
http://www.huffingtonpost.com/the-conversation-us/2016-presidential-adverti_b_13090306.html
