Riboczki Sara
Donald Trump még nem volt az Egyesült Államok hivatalosan beiktatott elnöke, amikor az Ovális Iroda várományosaként Amerika 37 éves diplomáciai hagyományát törte meg. Tajvan 1979 óta, mikor Jimmy Carter amerikai elnök ezt kinyilvánította az egészséges amerikai-kínai kapcsolat kialakítás érdekében, az USA szemében is Kína része. 2016-ban tehát hosszú évtizedek óta először sejtette Amerika, hogy Tajvan autonóm partnerként kezelendő, amikor Trump személyesen a tajvani elnökasszonyt, Tsai Ing-went felhívta telefonon. Az „egy Kína” irányelv ebben az aktusban tehát megrengeni látszott. Olyannyira, hogy az egész világon óriási hírértékkel bírt a sajtóban.
A milliárdos elnök a maga nemében kirívó figuraként jelent meg a választási kampány alatt. Leegyszerűsített szóhasználata, radikálisnak tűnő javaslatai és a hétköznapi emberekhez címzett üzenetei talán a legfontosabb kulcsként tekinthetők az elnöki szék elnyerésének sikerességében, már ami a választók megnyerését illeti. Nem titkolt célja, hogy a washingtoni establishment-et átalakítsa, mégpedig az ő formájára. Ami legelső elnöki cselekedetét jellemezte, a mai napig végigkíséri döntéshozatali magatartását. Legutóbbi botrányos rendelkezése az FBI vezetőjének, James Comey elbocsátása volt – munkavállalói viszony megvonása a közélet és a választók számára is megdöbbentő volt a nyomós érvek hiánya miatt. Trump imázsába azonban abszolút beleillik: titokzatos, hatalmával abszolút rendelkezik, aki csak maga olyan okos, hogy a problémát felismerje és azt a maga módszerével oldja meg. Hagyománytörő, innovatív ötletek vagy a teljes tisztelet és diplomatikus kommunikáció hiánya jellemzi őt a legjobban? És ami még fontosabb: a kampány alatt elnagyzoltnak vélt programpontjai hogyan fognak alakulni? A Trump-adminisztráció lehetséges kommunikációs alternatívái a mai napig homályosak.
https://www.theguardian.com/commentisfree/2016/dec/05/why-donald-trump-chat-taiwan-leader-country
