Hunfalvi Krisztina

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar el fog jönni a pillanat, amikor először szembesülök a kissé támadásként ható mondattal: „Nem is itthon élsz, honnan tudnád mi hogyan élünk?”

Pedig megkaptam, három hónappal azután, hogy külföldre költöztem.

Kicsit rosszul esett, aztán azon gondolkoztam, vajon mi lehet az oka annak, hogy ennyire ellenségesen állnak a Magyarországon élők azokhoz, akik külföldre költöznek. Nem szeretnék általánosítani, csupán a saját, igen friss tapasztalatom alapján írom az alábbi sorokat, és igencsak komoly fejtörést okozott, hogy még a barátaim szavai között is akadt néhány csípősebb megjegyzés.

Viszont ha végiggondoljuk, hogy a médiában mi hangzik el a külföldön élő és dolgozó magyarokról, akkor azt kell mondanom, hogy szinte meglepő, hogy csak három hónap után hallottam a fenti mondatot.

Másról sincs szó, mint arról, hogy „haza kell minket hozni”, hogy mások leszünk, már nem fogjuk szeretni a hazánkat és a magas lóról nézünk le mindenkire, aki itthon marad. Lázár János szerint kizsákmányolnak minket, és itthon sokkal jobban élhetnénk, mindeközben pedig igen komoly pénzeket költenek arra, hogy hazacsábítsák a kint élő magyar munkaerőt, ami szintén nem hat pozitívan az általános megítélésünkre. Teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért nem azokra költik, akik (még) Magyarországon vannak?

Mindezt tudva pedig, külföldön élőként egy újabb kérdés fogalmazódik meg: vissza akarok menni oda, ahol már a honfitársaim három hónap után előítéletekkel teli fogadnak? Nem hinném, hogy bárkinek ez kecsegtető lenne.

https://444.hu/2015/06/08/nem-40-ezer-nem-800-nem-50-egyelore-ugy-nez-ki-hogy-21-fiatal-jonne-haza-a-kormany-100-millios-programjaval

http://hvg.hu/gazdasag/20170418_Lazar_Mi_soha_nem_szorjuk_az_adofizetok_penzet

GD

A francia elnökválasztás első fordulója után marketing szempontból egyáltalán nem meglepő lépéseket tesznek a jelöltek. A két tovább jutó, Emmanuel Marcon és Marine Le Pen a május hetedikén mindent eldöntő szavazásig mindent meg fog tenni a szavazatok megszerzésért, de vajon milyen árat fizetnek ezért?

A szélsőjobboldali Le Pen azért lesz szorult helyzetben, mert a francia elnökválasztásokra többször is jellemző, hogy a szélsőséges jelölt ellen összefog az összes többi párt, hogy a második fordulóra egy irányba szavazzanak, hogy a radikálisabb jelölt hatalomra kerülésének útjába álljanak. Ez a lépés egyszerre csodálatra méltó és meglepő, hiszen ezen társadalmi összefogás példaértékű és nagyszerű, ugyanakkor megdöbbentő, hogy olyan jelölt mögé is képesek beállni a nagymértékű változás ellen, akit egyáltalán nem kedvelnek, mint ahogy már volt is erre példa a francia elnökválasztások történetében.

Le Pen lépése ebben az ügyben könnyedén megosztó lehet. Mivel mindenki elnöke szeretne lenni, ezért lemond a Nemzeti Front elnökségéről remélve, hogy ezzel függetlenedni fog radikális megítélésétől, holott az egész kampánya alatt az Európa Unióból való kilépés mellett kampányolt. Egy ilyen döntés, amely a már meglévő szavazók szemében nem feltétlen fog pozitív hatást kelteni, hiszen egyes szavazók pont a radikális változások miatt szavaznának a jelöltre, mindenképp vitatható. Főleg abból a szempontból tesz fel kérdéseket a döntés, hogy tudjuk, a korábbi kampánya miatt az EU Bizottsága nyilatkozta, hogy Marcon-t támogatják, hiszen ő képviseli és támogatja az unió érdekeit.

Egy ilyen nagy disszonanciájú helyzetben meglátásom szerint egyáltalán nem éri meg a több szavazat megszerzése érdekében kilépnie a párt elvei mögül. Ez a taktika inkább hat visszahatóan, hiszen azt a benyomást kelti, hogy nem a változásért dolgozik, hanem csupán az elnöki posztért.

Kurczina Gabriella

1989. október 23-a óta Magyarországon demokratikus kormányzás működik. Van demokratikus Országgyűlésünk köztársasági elnökünk, miniszterelnökünk, vannak önkormányzataink, jogunk van elmenni szavazni, ezzel is alátámasztva a tényt, hogy Magyarországon demokrácia működik. Csak nem száz százalékos.

Habár születnek döntések, amik egyértelműen nem szolgálják a legtöbbek elképzelését. Vegyük például a 2024-es magyarországi olimpiai megrendezését. Az ötlet, hogy egy ilyen jellegű monumentális rendezvény házigazdái legyünk korai volt. Ennek rengetegen hangot is adtak, éltek jogaikkal - melyet a már említett államforma lehetővé tesz – és nemtetszésüket kifejezve aláírásgyűjtésbe kezdtek. 266 ezer hivatalos aláírásnak köszönhetően Magyarország nem fog olimpiát rendezni 2024-ben. Győzött a demokrácia.

De mi a helyzet a többi sarkalatos döntéssel és törvényhozással? Miért van feltétlen szükség Paks 2-re, miért kellett Oroszországban újítani a kék metró szerelvényeit, holott az már nem is újítás volt, hanem szinte teljes csere? Ezen esetekben miért nem hallották meg azok szavait, akik a megújuló energiaforrást helyezik előtérbe, vagy miért nem vették figyelembe a nyugatról érkező előnyösebb ajánlatokat? Április elején, országszerte ezrek tüntettek a LEX CEU életbelépése ellen. Hiába. A törvényt elfogadták és úgy tűnik, ez ellen nem lehet tenni semmit. Ha a kormány akar valamit, akkor azt meg is csinálja. Közjó ide vagy, oda.

De ne csüggedjünk, 2018-ban jönnek az újabb választások, ismét kezünkbe vehetjük a sorsunkat. Mert Magyarországon demokrácia működik. Csak nem száz százalékos…

Jose Murinho

A digitális technológia fejlődésének hála manapság mindenki informálódhat, tájékozódhat, sőt akár véleményt is formálhat egy-egy esemény beköveztét követő percekben már. Sok évvel ezelőtt persze ez az opció még nem élt számukra, így TV-s interjúk, újságcikkek, parlamenti felszólalások útján tudtak véleményüknek hangot adni.

A Twitter szinte kihagyhatatlan a politikusok körében, noha a magyar politikusok zöme nem használja egyáltalán ezt a csatornát. Itt teszik közzé véleményüket bármely eseményről az országban, illetve a világban, nagyon sokan ezen keresztül gratulálnak egy másik politikus társuknak, olimpikonoknak, sportolóknak eredményeikért.

Legnagyobb előnye a Twitternek, hogy rendkívül gyorsan lehet rá regisztrálni, nem kér adatokat és bármilyen névvel megoszthatják gondolataikat a követőikkel. Valamint a követők értesítéseket kapnak telefonjaikon, ha az általuk követett személy tweet-et tesz közzé.

Mint, mondtam a magyar politikusok nem ezt a csatornát használják főleg. Az ellenzékben Mesterházy Attila az egyik fő kedvelője a tweet-elésnek, neki 15.000 követője nem mondható soknak. A magyar politikusok közül a legismertebb Twitter fiók a fideszes EP-képviselő Deutsch Tamásé, aki azzal szerzett magának sok követőt, (jelenleg 63.000) hogy olyat tesz, amit magára valamit adó öltönyös politikus nem tenne,- főleg nem egy EP-képviselő -, vulgáris kifejezéseket használ tweet-jeiben, és gyakorlatilag kisebbségi komplexusát kezelve ezzel, pocskondiázza az ellenzéket. Szereti lezárni provokáló, arrogáns hangvételű tweet-jeit egy „Ennyi.” szóval, jelezve a követőinek, hogy itt vitának helye nincs, büszkébb már nem is lehetne. Egyik nagy ilyen kirohanása 2011-ben történt, amikor Gyurcsány volt a célkeresztben és ennek ily módon adott hangot: „Vannak rosszindulatú örültek. Vannak irtózatos gecik. Vannak gusztustalan rohadékok. És van Gyurcsány”.

Én ezzel nem a sajtószabadság ellen akarok beszélni, mert tulajdonképpen erről szólna a sajtószabadság, véleménykifejtés, amit @dajcstomi próbál kocsmai stílusban elmondani tweet-ről tweet-re, itt csupán az ő általa betöltött pozíció és a véleménynyilvánítás ezen formája nem fér meg egymás mellett. Vagyis az ő értékrendje szerint megfér, de nem véletlenül rajta röhög a fél internet a róla készült meme-k miatt.

forrás:

http://24.hu/belfold/2011/03/29/kivertek-a-biztositekot-deutsch-tamas-tweetjei/

http://index.hu/belfold/2011/03/28/dajcstomiban_megtalalta_a_kifejezo_stilust_deutsch/

https://twitter.com/dajcstomi

AAnonymus

Áprilisban egy magyar aktivista – az orosz befolyás magyarországi térnyerése elleni tiltakozásul – lemosható vízfestékkel megdobálta a budapesti Szabadság téren álló II. Világháborús orosz emlékművet. Az illetőt a helyszínen rendőri intézkedés alá vonták, melynek folytatása vélhetően a szokásos szolgálati ügymenetnek megfelelően zajlik, ugyanakkor ezzel párhuzamosan egy jóval gyorsabb és hatékonyabb eljárás is indult az elkövetővel szemben, mely – jogi értelmezéstől függően – ugyanakkor magyar törvényekbe ütközhet. A szabadelvű magyar állampolgárt ugyanis néhány napon belül megkereste egy magát csecsennek mondó hontalan személy, aki sérelmezte az aktivista általa orosz becsületet sértőnek gondolt cselekedetét és “javasolta”, hogy az Internet nyilvánossága előtt kérjen bocsánatot az orosz hősöket gyalázó tettéért. A magyar aktivista a külföldi intézkedésnek azonnal alávetette magát és a megnyerő fellépésű kopasz úr társaságában szépen elnézést kért azért, amit néhány nappal korábban – ugyancsak az Internet nyilvánossága előtt – büszkén vállalt. Eljárás megszüntetve, ad acta.

A történtekhez tartozik, hogy a külföldi személy előzetesen egy olyan Facebook csoportban jelezte, hogy “móresre tanítaná” az őt befogadó állam szemtelen polgárát, melynek tagjai közt a magyarországi orosz diplomáciai képviselet munkatársai is megtalálhatók, tehát legalább is befolyásolási lehetőséggel rendelkeznek abban a körben. Talán ez adhat magyarázatot az állítólag csecsen személy cselekedetére, mivel valódi hazafiként máig is otthon küzdene a poszt-szovjet agitprop ellen. Viszont a nemzetközi térben tetten érhető orosz befolyás egyik bástyája jelenleg épp Magyarország – legalább is a hanyatló Nyugat sajtóját befolyásoló sötét erők ügynökeinek jelentései alapján – így az egyszeri csecsen dezertőrt itt is elérte a Nagy Medve mancsa, szelíden bátorítva őt az orosz büszkeségen ejtett magyar csorba kiköszörülésére. Szpászíba bálsóje!

Krcsma Patricia 

Ma Magyarországon adottak a politikai pártok, akik hosszú idők óta, kisebb-nagyobb sikerrel próbálják érvényesíteni akaratukat, és harcolnak a parlamenti posztokért. Mindenki másik párttal szimpatizál, más értékrendeket vall, más meglátásai vannak a világról, és én ezt elfogadom, így is van rendjén. Ha a jobb oldal kezében van az irányítás akkor a bal oldal mozgolódik szüntelenül, hogyan tudna több figyelmet szerezni, és próbálkozik a hatalomátvétellel, amikor a bal oldal volt hatalmon akkor a jobb oldal mindent megtett annak érdekében, hogy bebizonyítsák, ők a jobbak. Mindig lesznek olyan intézkedések, amik nem tetszenek embereknek. Mindig lesz valami, aminek apropóján lehet tüntetni, lehet ellenkampányolni, stb. És mindig lesznek olyan csoportosulások, „párt kezdemények” akik eldöntik hogy majd ők mindent megváltoztatnak és lesöprik az asztalt.

A Magyar Kétfarkú Kutya párt először csak egy viccnek indult. Jópofa volt, hogy kifigurázta a kormány furcsa vagy éppen unszimpatikus intézkedéseit. Azonban egy valamit nem értek: azzal vádolják a hatalmon lévőket hogy szórják a pénzt, és nem támogatják azokat a szervezeteket akiknek igazán nagy szükségük lenne erre? És ezzel ugye sokan egyetértenek, és támogatják ezt a pártot, mint a szócsövüket. Számomra megdöbbentő olvasni, hogy milyen összegeket gyűjtenek össze évről évre a „kampányaikra”, és még megdöbbentőbb, hogy teljesen abszurd és értelmetlen palátokra költenek sok millió forintot, ahelyett hogy valóban olyan helyekre juttatnák el az emberek által felajánlott pénzeket ahol szükség lenne rá: kórházak, gyermekétkeztetési alapítvány, családsegítő szervezetek, stb….

 Emberek, most komolyan? Idióta plakátokra adományoztok sok millió forintot?? Kedves párt, most komolyan? Te ettől különb leszel mint azok akiket a plakátaiddal kifigurázol? Én ezt nem így látom.

Dobos Norma

Április 3-án nyújtották be a Soros György által alapított CEU egyetem elleni törvényjavaslatot. Az új szabályozás arra törekszik, hogy ellehetetlenítse a CEU számára az amerikai akkreditációjú mester- és doktori fokozatok nyújtását.

Az USA szenátorai Orbán Viktornak levelet írtak, amiben arra kérik a miniszterelnököt és a magyar kormányt, hogy közösen találjanak megoldást a CEU-ra, amellyel az egyetem további működését tudnák biztosítani. Az európai egyetemek ranglistáját nézve a CEU az egyik legrangosabb egyetemévé nőtte ki magát, a magyar állampolgárok számára ez lehetőséget és presztízst jelent. Az új törvényjavaslattal az állampolgárok elveszítik ezt a lehetőségüket, ezért is tüntetnek Budapest utcáin. Az elmúlt időszakban kevésbé lehettünk ilyen békésebb tüntetéseknek a tanui. Az állampolgárok nagyon helyesen teszik, hogy kiállnak egy ilyen fontos ügy mellett.

Chris Murphy demokratikus szenátor szerint az új törvényjavaslat veszélyezteti Magyarországon a tanszabadságot, és semmibe veszi az egyetemnek a magyar társadalomhoz fűződő, nagy múltú kapcsolatát. Véleményem szerint a CEU igen nagy szerepet játszott, hogy megfelelő legyen az amerikai-magyar viszony. Nem tartom túl szerencsésnek, hogy az egyik nagy hatalmat ellenünk fordítsuk, persze egy ilyen lépéstől még nem leszünk ellenségek, de nem is egy jó pont. A másik gond pedig, hogy a kihirdetett törvényjavaslat a magyarországi egyetemek közül csak a CEU-t érinti hátrányosan, a többi egyetemre nem vonatkoznak a feltételek.

Valószínűleg ez az egész nem arról szól, hogy ellehetetlenítsék a Közép-Európai Egyetemet, hanem a kormány szereti, ha az irányítása alatt vannak bizonyos intézmények, amelyhez a CEU még éppen nem tartozik, ezért úgy gondolták, hogy ideje birtokba venni. Vajon melyik lesz a következő intézmény?

Forrás:

https://dailynewshungary.com/us-senators-pen-letter-orban-keeping-ceu-budapest/

https://www.ceu.edu/article/2017-04-21/us-senator-chris-murphy-leads-bipartisan-group-senators-calling-hungarian

Gyurics Bernadett

A digitalizálódott világ trendjei óhatatlanul elérték a politikát és a közvéleményt, így az elmúlt 20 évben a tradicionális politikai kommunikációt felváltotta egy új irányvonal, a politainment (politics & entertainment), mely a politika és a szórakoztató média összefonódását jelöli.

Amerikai Egyesült Államok, 1960. szeptember 26. Az éjszaka, amikor majd 70 millió amerikai állampolgár figyelmét nyerte el az első, televízióban is közvetített elnökválasztási (Nixon vs. J.F. Kennedy) vita. A pillanat, amikor a parlamentet mint a politikai élet színterét felváltotta a televízió, ezáltal a politika és a média, illetve a politikus és a választópolgárok közötti távolság jelentősen csökkent.

Ahhoz, hogy megértsük az új irány miértjét és a mögötte rejlő lehetőségeket, különbséget kell tenni két fogalom között: a politika mediatizálódása és a média politizálódása. Míg az előbbi egyfajta médiatudatosságot – mely a XXI. század politikusát jellemzi –, utóbbi a média azon felismerését jelenti, hogy a torzított politikai tudósításokban komoly gazdasági potenciál rejlik. Célja mindkettőnek ugyanaz: a fogyasztó figyelmét megragadni, majd szavazatát megnyerni.

Azt, hogy mi késztet egy politikust, poltikában jártas személyt arra, hogy a szórakozató médiában vagy a bulvárban szerepeljen nem tudni. Vajon Bill Clinton szaxofon előadása, Michelle Obama táncpárbaja a The Ellen Showban, Gyurcsány Ferenc lemezlovas szereplése is a Nixon-Kennedy vitától induló amerikanizációs folyamat politikai végterméke?

Véleményem szerint ez sokkal inkább perszonalizáció, vagy épp a populizmus jelensége, mely erősen áthatja a kor globális politikáját. Azt, hogy miként hat a bulvárosodás a ma oly bizonytalan lábakon álló politikai hitelesség megítélésre, nem tudom, egy viszont biztos: „A politika a lehetőségek művészete.” (Otto von Bismarck)

Források:

Merkovity, N. (2012). Bevezetés a hagyományos és az új politikai kommunikáció elméletébe. pp.123-129. Elérhető: https://goo.gl/CBTnr5

Szombati, O. (2015). Metszetek. Politainment: a szórakoztató média és a politika összefüggéseinek vizsgálata – nemzetközi szakirodalmi kitekintés. Elérhető: https://goo.gl/vZYa2V

http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_01_tavasz/03_politika_mediatizalodasa/

http://24.hu/belfold/2014/12/31/emberi-arcukkal-tamadnak-a-politikusok/

Balogh Anikó

Az ünnepek legyen az vallási, vagy nemzeti mindig fontos szerepet töltenek be az emberek életében. Így van ezzel Orbán Viktor is, aki az utóbbi időben egyre személyesebb posztokkal köszönti a magyarokat a piros betűs ünnepeken.

A marketingszakemberek számára vitathatatlan az online jelenlét fontossága és tudják, hogy kiváló lehetőséget nyújt az online közösség kialakítására, majd megszólítására. Orbán Viktor, hazánk miniszterelnöke már hosszú évek óta jelen van a Facebookon, de Obama sikeres médiajelenlétére jellemző karakterjegyek, melyeket Harfoush fogalmazott meg, csak nem olyan rég jelentek meg nála. Megfigyelhető az a jelenség, hogy a tárgyilagos posztok személyessé alakultak és betekintést enged a családi élete pillanataiba a közössége, valamint a hírportálok nagy örömére. Ezt bizonyítja, hogy húsvét hétfőn a HVG és Hír24 oldalán is Orbán Viktorral és kis unokájával találkozhattunk, hiszen hírértéket tulajdonítanak ezeknek a posztoknak. A közvetlenebb megjelenés ellenére is megmarad a tekintélyparancsoló és hagyományőrző mivolta és az ünnepeket megtisztelve öltönyt és inget visel a jeles napokon.

Véleményem szerint ezzel az átalakulással sikeresen javíthat a személyes imázsán és az online tér megfelelő alkalmazásával kiszolgálhatja a közössége igényeit és felkeltheti mások figyelmét is. Most őszintén, ennek a képnek láttán meg a legkeményebb ellenzékinek is megenyhült egy pillanatra a szíve. Kíváncsi vagyok, hogy anyák napján mivel áll elő…

Feldhoffer Márton

Középiskola, történelemóra. Megtanultuk, hogy három hatalmi ág létezik: törvényhozói, bírói és végrehajtói. Megtanultuk azt is, hogy a modern korban megjelent egy negyedik is: a média.

Akkor még nem értettem pontosan… de a mai magyar (köz)média működése megértette velem. Nézzük meg például az alábbi linket:

http://krisztinaszucs.com/my-product/parallel-reality/

Az elmúlt hetekben a CEU ügytől volt hangos a média. Legalábbis azok a portálok, amelyek nem közvetlenül a kormány tulajdonában vannak. Ez szépen látszik Szűcs Krisztina oldalán is, amelyen a CEU-val kapcsolatos hírek vannak kiemelve. Mellbevágó a különbség.

De nem csak a mennyiség, hanem a perspektíva kommunikálása is elgondolkodtató: szabad szellem vagy Soros bérencek? Felvilágosult gondolkodás vagy libsi sivalkodás? Állítsuk meg Moszkvát vagy Brüsszelt? Diktatúra vagy (illiberális) demokrácia?

Hogy mi ezzel a pártok célja? A válasz az ún. keretezés (framing) technikájában rejlik. A Nobel-díjas Kahneman és Tversky a 80-es években publikálták meghatározó fontosságú cikküket, ami ezt a technikát vizsgálta. Ennek lényege, hogy már a fogalmazás módja is drasztikusan befolyásolja, hogy miként is fognak rá reagálni az emberek. Nem mindegy például, hogy valamit veszteségként vagy költségként értelmezünk. Nem meglepő módon, az előbbitől ódzkodunk, míg utóbbit elfogadjuk.

Ugyanezt csinálják a pártok is. A saját érdekeikkel ellentétes jelenségeket, pártokat, csoportokat, személyeket egy bizonyos aspektusból hangsúlyozva egy (gyakran negatív) keretbe helyeznek. Ennek köszönhetően a választók fejében hamar kialakul az adott perspektíva, amit onnantól elég újra meg újra megerősíteni. Ezek után bármilyen ellenkező vélemény jelenik meg a médiában, azt élből elutasítják a már meggyőzöttek. Innen már csak egy lépés, hogy valaki őszintén higgyen a Soros által biztosított repülőjegyekben és buszokban.

A baj nem a keretezés jelenségével van. Már régóta használt technika ez, és minden bizonnyal az is marad. Az igazán aggasztó az, hogy gyakran csak hátradőlünk, és gondolkodás nélkül elfogadjuk, amit elénk tár a média. Pedig csak akkor kaphatunk teljesebb képet a valóságról, ha több forrást megvizsgálva járunk utána az egyes témáknak.