Feldhoffer Márton

Középiskola, történelemóra. Megtanultuk, hogy három hatalmi ág létezik: törvényhozói, bírói és végrehajtói. Megtanultuk azt is, hogy a modern korban megjelent egy negyedik is: a média.

Akkor még nem értettem pontosan… de a mai magyar (köz)média működése megértette velem. Nézzük meg például az alábbi linket:

http://krisztinaszucs.com/my-product/parallel-reality/

Az elmúlt hetekben a CEU ügytől volt hangos a média. Legalábbis azok a portálok, amelyek nem közvetlenül a kormány tulajdonában vannak. Ez szépen látszik Szűcs Krisztina oldalán is, amelyen a CEU-val kapcsolatos hírek vannak kiemelve. Mellbevágó a különbség.

De nem csak a mennyiség, hanem a perspektíva kommunikálása is elgondolkodtató: szabad szellem vagy Soros bérencek? Felvilágosult gondolkodás vagy libsi sivalkodás? Állítsuk meg Moszkvát vagy Brüsszelt? Diktatúra vagy (illiberális) demokrácia?

Hogy mi ezzel a pártok célja? A válasz az ún. keretezés (framing) technikájában rejlik. A Nobel-díjas Kahneman és Tversky a 80-es években publikálták meghatározó fontosságú cikküket, ami ezt a technikát vizsgálta. Ennek lényege, hogy már a fogalmazás módja is drasztikusan befolyásolja, hogy miként is fognak rá reagálni az emberek. Nem mindegy például, hogy valamit veszteségként vagy költségként értelmezünk. Nem meglepő módon, az előbbitől ódzkodunk, míg utóbbit elfogadjuk.

Ugyanezt csinálják a pártok is. A saját érdekeikkel ellentétes jelenségeket, pártokat, csoportokat, személyeket egy bizonyos aspektusból hangsúlyozva egy (gyakran negatív) keretbe helyeznek. Ennek köszönhetően a választók fejében hamar kialakul az adott perspektíva, amit onnantól elég újra meg újra megerősíteni. Ezek után bármilyen ellenkező vélemény jelenik meg a médiában, azt élből elutasítják a már meggyőzöttek. Innen már csak egy lépés, hogy valaki őszintén higgyen a Soros által biztosított repülőjegyekben és buszokban.

A baj nem a keretezés jelenségével van. Már régóta használt technika ez, és minden bizonnyal az is marad. Az igazán aggasztó az, hogy gyakran csak hátradőlünk, és gondolkodás nélkül elfogadjuk, amit elénk tár a média. Pedig csak akkor kaphatunk teljesebb képet a valóságról, ha több forrást megvizsgálva járunk utána az egyes témáknak.