Lengyel Balázs
A mindennapjaink során egyre többször kerül szóba, hogy az üzleti és politikai vezető pozíciókban a nők jelentősen alulreprezentáltak, sőt egyenesen akadályoztatva vannak az előrelépésben. A következőkben illusztrálni fogom, hogy ebből a felállásból a politikai hadigépezete miként volt képes fegyvert készíteni (és majdnem győzelemre vinni) Hillary Clinton-t a 2016-os amerikai, és Marine Le Penn-t a 2017-es francia elnökválasztáson. Talán pont abban rejlik egy női elnökjelölt legnagyobb erőssége, hogy ilyen kevesen művelik a szakmát.
Kezdésnek azt kell megértenünk, hogy az emberek identitások mentén határozzák meg magukat, például én férfiként rendelkezem férfi identitással és még egyetemre járok, ezért rendelkezem hallgatói identitással is. Az ember alapvetően igyekszik úgy cselekedni a mindennapjaiban, hogy megfeleljen az identitásairól kialakított képének (Oyserman, 2009); (Reed, Forehand, Puntoni, & Warlop, 2012). Minél inkább kisebbségben érezzük magunkat egy identitással kapcsolatban, annál inkább előtérbe kerül az: ha 100 ember között csak 2 nő van, akkor az ő női identitásuk sokkal jobban érezhető, mintha fele-fele arányban lennének a férfiakkal. (McGuire, 1984) Abban az esetben pedig, hogyha valaki vagy valami fenyegeti ezen identitásainkhoz tásított képünket, akkor az ember keresi annak a lehetőségét, hogy igazolja a saját identitását a fenyegetés ellenében valamilyen cselekvés vagy információ útján. (GAO, WHEELER, & SHIV, 2008)
Hillary Clinton és Marine Le Penn egyaránt a női identitásuk előtérbe hozásával kívántak maguknak női szavazókat megnyerni, bár más területre fókuszáltak. Hillary Clinton a feminista mozgalom által hangoztatott problémákat ismételte (például az átlagos fizetésbeli különbségek) , amelyre megoldásként kínálta például a nevével fémjelzett „Nő kártyát”, a Trump-ot támogató embereket pedig (többek között) szexistának kiáltotta ki. Marine Le Penn a nők iszlámban betöltött előnytelen helyzetére és az azzal való szembenállásra helyezte a hangsúlyt a kampánya során. A séma nagyon hasonló: mivel a politikai elitben alulreprezentáltak a nők, ezért mind a két jelölt könnyen előtérbe hozhatja a női szavazóbázis női identitását, eléjük tár egy vagy több női identitásukat fenyegető tényezőt, aminek a megoldására pozícionálják magukat női jelöltként. A választást ugyan egyikőjük sem nyerte meg, azonban mindketten elég közel kerültek hozzá.
Mindezek alapján érdemes elgondolkodni Magyarország viszonylatában, hogy jelenleg milyen kihasználatlan politikai piaci tér rejtőzhet egy női miniszterelnök jelölt elindításában. Véleményem szerint téves az a feltételezés, hogy egy női jelöltnek nincs helye / lehetősége a mai társadalom politikai terében (a szavazók oldaláról nézve legalábbis). A kérdés az, hogy melyik párt figyel fel először arra, hogy ezt a stratégiát a magyarországi viszonyokra átültesse.
Források:
https://www.hillaryclinton.com/feed/what-official-hillary-america-woman-card-gets-you/
http://www.nbcnews.com/news/world/french-elections-marine-le-pen-backed-quiet-army-women-n748136
https://www.youtube.com/watch?v=QEzTSXFPTWc
Cikkek:
GAO, L., WHEELER, S. C., & SHIV, B. (2008). The "Shaken Self": Product Choices as a Means of Restoring Self-View Confidence. JOURNAL OF CONSUMER RESEARCH , 29-38.
McGuire, W. J. (1984). Search for the self: Going beyond self-esteem and the reactive self. Personality and the prediction of behavior, Academic Press , 73–120.
Oyserman, D. (2009). Identity-based motivation: Implications for action-readiness, procedural-readiness, and consumer behavior. procedural-readiness, and consumer behavior , 250-260.
Reed, I. A., Forehand, M. R., Puntoni, S., & Warlop, L. (2012). Identity-based consumer behavior. Intern. J. of Research in Marketing , 310-321.
