VS

Bevándorlásellenesség, enyhe xenofóbia, elitellenesség, anti-establishment gondolatok, szuverenitás-pártiság. Így lehetne röviden összefoglalni a Nemzeti Front 2017-es elnökválasztási kampányra kidolgozott stratégiáját. És természetesen a populista, már-már szélsőjobboldali tábor éléről nem hiányozhat a karizmatikus jelölt: Marine Le Pen, aki évek óta próbálja a jobb szélről középre tolni pártját, így kivetve a hálóját a jobbközépről leszakadó szavazókra. Le Pen úgymond „néppártosodása” és emészthetővé válása csak részben volt sikeres. Az antiszemita jelzőt bár sikerült lekapargatniuk magukról, de helyette kaptak egy újat: iszlamofób. És ezt nem is rejtették véka alá. Rezonálva a Franciaországban fokozódó feszültségekre egyre több szavazót tudtak megszólítani, bevándorlásellenességük egyre populistább és keményebb válaszokat adott a terrortámadások miatt összezavarodott francia embereknek. A Charlie Hebdo megtámadása, majd a több terrorcselekménye egyre inkább a Nemzeti Front karjaiba üldözte a rendszerben csalódott, biztonságról álmodozó választópolgárokat.

Az Európát megosztó menekültválság és a bevándorlás ügye újabb és újabb trendeket honosított meg a francia közbeszédben, melyekre kezdetben a legagresszívabban Marine Le Penék rezonáltak. Ahogy közeledett az április végi első forduló, Le Penék egyre inkább magukévá tették ezeket a trendeket, szegmenteláva a témákra leginkább rezonáló szavazókat, tömegeket. Jól meglovagolták az elitellenességet is: inkompetensnek, változásra képtelennek, az ország megvédésére alkalmatlannak láttatva a hagyományos jobb és baloldalt, az addigi establishmentet. A közvéleménykutatások csak tovább bátorították Le Penéket, akik egyre nagyobb étvággyal mentek a szavazók után, mely végül a vesztüket is okozta. A bevándorlás-és elitellenes narratíva hirtelen elkezdett a háttérbe szorulni. Le Pen stratégiát váltott. Előtérbe tolta az addig csak provokációra alkalmazott uniós politikáját. Az unióból való kilépést sürgető referendum, valamint az euró kivezetésének ötlete miatt sok középről jövő szavazó megtorpant, és így a Nemzeti Front növekedése is megállt. Le Pen arculatot váltott, hirtelen fontosabb volt az EU-ellenesség, mint a hazai elit-és bevándorlásellenesség. A unió folyamatos hibáztatása magasabb platformra emelte a problémákat, ezzel megfoghatatlanabbá téve az addigi közbeszéd slágertémáit. Le Pen egyre távolabb került szavazóitól a gazdasági témák előre tolása miatt. Egy olyan országban akart pénzügyi-és alkotmányos forradalmat, melynek alapköve az euró, és az EU-hoz tartozás. Az első fordulóban elért második hely pedig annyira megrettentette az establishment szavazóit, hogy összezártak a barátságosabb elitellenességet hirdető Macron mögött, aki nagy arányban nyert végül Le Pennel szemben. Le Pen mindenképpen kikapott volna a második fordulóban, de az addig követett trendek betartásával akár meg is tudta volna szorongatni centrista ellenfelét. Túltolta az euroszkeptikus témát, idegenné tette a biztonságra vágyó szavazókat. Így elbukott, de kampányából többet is ki lehetett volna hozni. Ami neki maradt: egy elhibázott kampány és pártja teljes átalakításának jövőbeni kényszere.

Forrás:

https://888.hu/article-elitellenes-vonzero-ez-lehet-le-pen-egyetlen-eselye

https://888.hu/article-franciaorszag-elnokot-valaszt-elo-kozvetites

http://index.hu/kulfold/2017/05/05/kik_szavaztak_marine_le_penre/