Zsalakó Norbert

Megosztottság. A mai Magyarországot ezzel a szóval lehetne leírni legjobban. Megosztottságot figyelhetünk meg a gazdaságban, az oktatásban, az egészségügyben, a hitéletben, a politikában, és ami a legfontosabb, a társadalomban. A rendszerváltás utáni magyar politikai gyakorlatnak köszönhetően a megosztottság hihetetlen mértékben növekedett társadalmi osztályokra való tekintet nélkül, újabb léket ütve a közösségen. Az amúgy politikailag sikeres uszító, demagóg és a világot feketére és fehérre egyszerűsítő retorikának hála a megosztottság bekúszott az emberek informális társadalmi kapcsolataiba. Megmérgezi a baráti, ismerősi és családi kötődéseket, viszályt szít annak tagjai között.

De miért is történt mindez? Miért gyűlöli egymást két olyan magyar állampolgár, akiknek egyébként erre semmi alapjuk nem lenne? Miért tart ott a magyar közélet, hogy ’migráncssimogató’, ’sorosbérenc’, ’náci’, fasiszta’, libsi és ’geci’ szavak általánosan bevetté és mindennaposan használttá váltak?

Egy politikus választási ciklusokban gondolkodik, ami teljesen természetes, mivel a demokrácia jelenlegi működése ezt írja elő számukra. Négyévente meg kell nyerni a választókat, ahhoz, hogy hatalmon maradjon, bármi is legyen az ára. Ezért a mai magyar politikus nem is veszi számításba jelenlegi tevékenységének hosszú távú következményeit, nem érdekli, hogy milyen mélyreható társadalmi következményei lesznek, teszem azt egy gyűlöletkampánynak. Politikailag sikeres marketing eszköz? Az bizony. Jogi következményei vannak? Nincsenek. Akkor, miért ne használjuk? A politikus, illetve a mögötte álló stáb ezzel az érvrendszerrel le is söpör minden morális és erkölcsi dilemmát. A hangsúly a szavazókon és a soron következő választáson van.

Hogy utána mi lesz? Politikusainkat nem érdekli. Nem érdekli őket, hogy a társadalom ahelyett, hogy fejlődne, fokozatosan süllyed a mélybe, hogy az alpári egyszerűség lesz a hétköznapi kommunikáció legfőbb jellemzője, hogy az átlagember gyűlöl mindenkit és mindent, aki/ami nem osztja az ő véleményét. Nem érdekli őket, hogy a mai magyar átlagember képtelen vitázni, képtelen meghallgatni a másikat és ugyanígy képtelen felülvizsgálni saját álláspontját. Miért is lenne rá képes, ha a közszolgálati TV-ben, azt látja nap, mint nap, hogy van a Jó és a Rossz, a kettő között pedig semmi?

Egy politikusnak a jogi felelősségen, vagyis a kötelességén felül igenis van morális és erkölcsi felelőssége, mivel munkájának olyan mélyreható és szerteágazó következményei vannak, amelyek gyakorlatilag beláthatatlanok. Ezért kéne, hogy az önkorlátozás érték legyen a politikai életben, hogy önmaguktól belássák, hogy vannak olyan politikai marketing eszközök, amelyek bár sikeresek, nem szabad felhasználni.

„A tetoválást gyűlölöm. S mégis szeretném sok embernek a keze fejére rá- íratni: Minden cselekedetnek van következménye!” (Gárdonyi Géza)

Források:

http://www.poltudszemle.hu/szamok/2011_4szam/lanczi.pdf