Juhász Dóra
A 2016-os év egyik, ha nem a legnagyobb politikai eseménye volt a Raúl Castro kubai, és Barack Obama amerikai elnök találkozása A két ország hűvös viszonya bizonyára mindenki számára ismert, viszont mi történhetett most, hogy 88 év után újra kubai földre lépjen az USA elnöke? És mi köze ehhez az egészhez Ferenc pápának?
Már évek óta hallani lehet a két ország közötti szakadék lebomlásának, aminek eddig semmi jelét nem láthattuk. Saját tapasztalataim alapján a kommunista országban még a dollár átváltásáért is pluszpénzeket számolnak fel, és az amerikai turisták vízumkérelme se egyszerű. De ez változni látszik, hiszen mind a két ország nagykövetségei újra megnyitottak, a vízum beszerzése egyszerűsödik az amerikaiaknak, és menetrend szerinti járatok indulnak a két ország között. Obama még második mandátuma lejárta előtt tartóssá akarta tenni a két ország közötti kapcsolat helyreállítását, amelyet 2014 végén jelentett be Raúl Castróval egyidőben. A békülést a színfalak mögött Ferenc pápa és a Vatikán is sürgette. Az amerikai külügyminiszter, John Kerry európai látogatásán erről is tárgyalt a Szentatyával. Úgy látszik, hogy egy Latin Amerikai pápa kellett ahhoz, hogy a közeledés valóban elkezdődjön a két ország között.
Természetesen mindkét országnak haszna származik a békülésből. Kuba gazdasága élénkülne a betelepülő amerika nagyvállalatoktól, míg az USAnak olcsó munkaerőt jelentene. Néhány amerikai cég már engedélyt kapott arra, hogy a szigetországban működjön, főleg a hotelszektorban. A történelmi látogatás a két ország közötti felmelegedési folyamat utolsó felvonása. Fontos lépés, hogy törölték Kubát a terrorizmust szponzoráló országok közül, viszont az embargót még nem szüntették meg a szigetországgal szemben. Barack Obama 4 napot töltött Kubában márciusban, ahol találkozott többek között a guantanamói politikai foglyokkal, és diplomáciai közeledést hirdettek ki Raúl Castróval. Érdekesség, hogy a még hatalmon levő Fidel Castro a Granma nevű kommunista lapban egyáltalán nem örült a közeledésnek, sőt teljes mértékben elutasította azt. Ez nem meglepő, hiszen véleményem szerint amíg él, nem szeretne változtatni a kommunista rezsim álláspontján. Viszont Kubának szüksége van a változásra. Florida „Little Havannájában” emberek millió várják azt, hogy kubai hozzátartozóik végre normális életkörülmények között éljenek. A Google már felajánlotta a kubai kormánynak, hogy a mostani „kártyás internet” helyett, bevezeti a „normális” internetet, de ezek a törekvések hosszú távon tudnak csak megvalósulni.
Ferenc pápa egyik szeme sír, a másik nevet. Míg törekvései által létrejött a történelmi jelentőségű találkozó az USA és Kuba kormányfői között, és sikerült közel „ezer év” után találkoznia moszkvai pátriárkával a havannai José Martí reptéren. Valljuk be a helyszín nem lehet véletlen.
Februárban az amerikai rock banda a The Rolling Stones is fellépett a szigetországban, ami az enyhülés egyik másik jele. Azt csak halkan jegyezném meg, hogy hiába kérte Őszentsége, hogy tegyék át Nagypéntekről a koncertet más időpontra, a zenekar ezt visszautasította.
Egyes feltételezések szerint a Kongresszus, és az elnökválsztás, talán segíthet az embargó feloldásában, viszont a GOP és a Repiblikánusok ellenzik az embargó eltörlését.
Kubai látogatásom alatt sok kubait megkérdeztem a témáról. Szerintük ez csak diplomáciai, látszat cselekdetek, ezektől a lépésektől naz ő életük nem lesz jobb. Ugyanúgy marad a havi átlagos 30 eurós fizetés, a jegyrendszer, és az elnyomottság. Véleményük szerint ez csak marketingfogás, egy máz, ami a politikusoknak jó, senki másnak.
