NICO

A jelenleg hatalmon lévő kormány kommunikációs stratégiája -amelyet nagyrészt Habony Árpádnak köszönhet- rendkívül egyszerű: ha bírálat éri őket, akkor a lehető leg agresszívabban kell reagálni, ezen kívül a teljes magyar társadalom nevében. Ezen kívül hozzá adhatjuk a főzethez az ellenzékre terelt rivaldafényt mindenféle piszkosnak vélt ügy előásásával, illetve Soros György nevének bedobását is. Habár gyakran ezeknek a vádaknak van is igazság alapja, legtöbbször csak a gumicsont szerepét töltik be. Mindig figyelnek rá, hogy soha ne a Fidesz esetleg korruptnak tekinthető működése, hanem Magyarország „szabadságharca, megszállása és kifosztása” legyen a figyelem középpontjában és persze a kormány tetszeleghessen a megmentő szerepben. (Meddig felel az instant ellenség?)  

A társadalom nagyobb részét könnyedén magával ragadja mások hibáztatása - mint legjobb szabadidős tevékenység- emellett pedig a bűnbakképzés és félelem. Pontosan ennek az érzelmi helyzetnek a fenntartására kell törekedni, amihez tökéletes a sajátos magyar elegy-amellyel tömegek azonosulnak-, hogy ne kelljen szembenéznie az embereknek saját gyengeségeikkel és önsajnálatba merülhessenek. Ez tökéletes példája a Finkelstein gondolkodásmódnak, amelyben nem lehet eléggé alábecsülni a szavazókat és az érzelmeiket kell kihasználni.  Ehhez pont jól jött a menekültáradat, melyről oly sokat hallhattunk, néhányan személyesen is megtapasztaltuk. A menekültek százezreinek hazánkban történő letelepedésétől, újabb segélyből élők százezreinek eltartásától való félelem, (amelyhez a terrorveszélyt még csak hozzá se adtuk kezdetben) a brüsszeli inkompetencia a probléma kezeléséhez, illetve a kvótarendszer bevezetésének ötlete tökéletesen beleillik a képbe, mint újabb ellenségképzetek.

Kivételesen jó témához nyúltak, hiszen ezzel befolyásolni lehet szerintem a magyar lakosság legalább 75%-át. Rá is harapott a kormánypárt a Nemzeti konzultációval, kisebb nagyobb sikerekkel. Mostanra odáig fajult a helyzet, hogy előszeretettel hangoztatják minden médiafelületen, hogy ellenállnak a brüsszeli akaratnak a kvótarendszer ügyében - ami talán az egyik a kevés jó lépéseik közül.  Azonban ennek is valószerűsíthetőek a kedvezőtlen következményei országunkra nézve a további EU-val való együttműködésekben, hacsak valami csoda folytán meg nem tudják győzni a többi miniszterelnököt/államfőt - amire nem sok siker predesztinálható - hiszen az ő érdekük merőben ellentétes: minél több eddig beáramlott menekült szétosztása, a befogadásuk okozta terhek csökkentése érdekében. Ezekhez jön a népszavazás ötlet a kvótáról, ami szintén lehetőségnek bizonyult a kormánypárt csökkenő hitelességének valamicske visszaállításához és az emberek bizalmának, reményének visszaadásához- egy, ha nem is jobb, de legalább a jelenlegihez hasonlatos jövőhöz, betelepült migránsok nélkül. Hisz tudjuk, itt a félidő valamit elő kell húzni a kalapból, hogy a tömeg majd jól és persze hogy a haza megmentőjére szavazzon.