Kovács Máté

Immáron több mint 100 napja Donald J. Trump-nak hívják az USA 45. elnökét. A hivatalba lépése óta azonban a munkáját nem csak a politika szereplőkkel kapcsolatosan megszokott minőségi kritikák érték, sokan a mennyiségét is a szemére vetik.

Bár ha az elnöki rendeletek számát, a költségvetés gyökeres átalakítását, a külügyi konfliktusokat, vagy az Obamacare átalakítására tett kísérletet nézzük, úgy tűnik Trump kihasználja minden idejét, mégis ellenfelei rendre azzal támadják, hogy keveset dolgozik, mások alakítják a politikáját. Kezdetben Steve Bannon-t, az elnök szélsőséges nézeteket valló főtanácsadóját látták Trump lépései mögött, míg manapság Jared Kushner, az elnök lányának, Ivanka-nak a férje tűnik a legbefolyásosabb személynek a Fehér házban. Jelenleg Kushner feladatkörébe tartozik többek közt például a Közel-Keleti tárgyalások vezetése, a veteránok ellátási rendszerének reformja, vagy a teljes szövetségi kormányzat átalakítása. Trump egyik legfontosabb kampányígéretért, az Obamacare megszűntetésért és egyben egy új egészségbiztosítási rendszer bevezetéséért pedig mintha egyedül a képviselőház republikánus elnöke, Paul Ryan felelne.

Ez azonban még nem adott volna megfelelő táptalajt a támadásoknak, hiszen egy jó politikai vezető egyik ismérve, hogy felismeri nem képes mindenre egyedül, és ezért a megfelelő embereknek a megfelelő feladatokat adja. Trump-nak viszont több furcsa szokása is van. A hétvégéit rendre a floridai rezidenciáján tölti, ahol bár többször hivatalos találkozókon is részt vesz, mégis inkább hétvégi kikapcsolódásnak tűnik. Elgondolkodtató a felkészültségét illetően, hogy nemrég egy interjúban Trump azt mondta, azt hitte az elnöki munka könnyebb lesz. Gyakran elhangzó vád az is, hogy az elnök ritkán vesz részt hivatalos eligazításokon, inkább tévéműsorokból szerzi az információit. Ezt bizonyítják az olyan megalapozatlan állításokat tartalmazó tweet-jei, amik szinte valós időben születnek olyan műsorokkal, amikben azok elhangzanak. További aggodalmakra ad okot, hogy állítólag a kampány során Trump stábja az alelnöki pozíciót felajánlotta John Kasich ohiói kormányzónak, akit azzal csábítottak, hogy ő irányíthatná a belpolitikai és a külpolitikai ügyeket. Rögtön adódik a kérdést, hogy ezeken kívül akkor mit is csinált volna Trump?

Számomra a legárulkodóbb jel az, hogy a kampány utolsó heteiben Trump legtöbbször hangoztatott állítása az volt, hogy ha veszít, az csak azért lehet, mert csalás történt. Nem attól félt, hogy ha nem ő lesz az elnök, akkor nem tudja megvalósítani azt a politikát, amit szeretett volna, csupán attól rettegett, hogy Donald Trump veszíthet, ami súlyos csapás lett volna a személyes brandjének. A választási győzelem után is azzal hárította el azt a felvetést, hogy összességében ellenfele majdnem 3 millió szavazattal többet kapott, hogy több millióan szavaztak illegálisan, amelyre már megszokottan semmilyen bizonyítéka nem volt. Attól tartok Trump nem azért indult a választáson, mert újra naggyá akarta tenni Amerikát, még csak nem is hatalmi vagy pénzügyi lehetőségek vezérelték, egyszerűen csak még több szereplésre vágyott. Minden érintett szerencsétlenségére a körülmények úgy alakultak, hogy a színjáték hirtelen túl valóságossá vált, Trump pedig az óriási egója és önimádata miatt már nem szálhatott ki, bizonyítania kellet, hogy ő tényleg bármit képes megnyerni. Mindezek ismeretében valószínűleg a címben feltett kérdést helyesebben hangzana így: Akart-e egyáltalán elnök lenni Trump?

http://www.huffingtonpost.com/entry/donald-trump-president-why_us_5824d8c2e4b0ddd4fe796b9e

http://www.nydailynews.com/news/politics/jared-kushner-find-time-jobs-article-1.3020453

http://www.atv.hu/kulfold/20170202-a-ferfi-aki-diktalhatja-az-amerikai-elnok-politikajat