Kovács Máté
2017 január 22-én, két nappal Donald Trump beiktatása után az NBC News csatorna élő interjújában az elnök tanácsadójának, Kellyanne Conway-nek a szájából elhangzott az a szókapcsolat, amely az utóbbi években egyre inkább befolyásolja a politikai folyamatokat. Mégis egy ilyen magas rangú politikai szereplőtől ennyire kendőzetlenül kimondva könnyen lehet, hogy új időszámítás kezdetét jelenti a politika világában.
A helyzet előzménye az volt, hogy Sean Spicer fehér házi szóvivő, mindenféle bizonyíték nélkül, sőt inkább azok ellenére azt állította, hogy az elnök beiktatási ünnepségén voltak a legtöbben valaha. Mikor a riporter arról érdeklődött Conway-nél, hogy miért volt szükséges Spicer első megszólalásakor rögtön egy nyilvánvaló hazugságra, a tanácsadó azt válaszolta: Spicer nem valótlanságokat állított, hanem alternatív tényeket.
A politikusok, elemzők már régóta tökéletesre fejlesztették azt a képességüket, hogy például gazdasági mutatókat vagy közvélemény-kutatási adatokat mindig az adott érdeknek megfelelően magyarázzanak. Az utóbbi időben egyre elterjedtebbé vált az is, hogy ha már nem lehet kimagyarázni magukat, akkor az adatokat szolgáltató forrás hitelességét kérdőjelezik meg. Az azonban a modern demokráciákban, főleg az USA-ban a legmagasabb politikai szinten példa nélküli, hogy valaki teljes valótlanságot állítson és ezt tulajdonképpen be is ismerje. Az alternatív tényekkel ugyanis egy probléma van, hogy nem léteznek – vagy legalábbis nem szabadna létezniük. Trump stábjának alternatív tényei, a saját szavazótáborának szánt tényeket jelentik. Ők azok, akik hisznek ezekben, számukra ugyanis nem attól válik valami a politikában igazzá, hogy arra megcáfolhatatlan bizonyíték van, hanem hogy hisznek-e annak, aki mondja.
Ez a kifejezés szoros összefüggésben áll a 2016-ban az év szavának választott post-truth-szal (valóság utáni), illetve az álhírekkel. Ezek a fogalmak mind ahhoz a jelenséghez kapcsolódnak, hogy az utóbbi időben az emberek egyre inkább elszigetelten, egyfajta buborékban élnek. A világról kapott információik kizárólag olyan hírforrásokból származnak, amelyek előre tudhatóan az ő véleményüket, az ő percepciójukat fogja megerősíteni. Az egyéb oldalról érkező információkat nem csak, hogy nem hiszik el, hanem már nem is érdeklik őket. Ebből előbb-utóbb az következi, hogy a saját táborukból származó információkat mindenféle kontroll nélkül igaznak fogják venni, míg a másik oldal, ha ellentéteset állít, akkor biztos, hogy hazudik. Ez egyrészt ellehetetlenít mindenfajta értelmes párbeszédet, másrészről nagyon veszélyes fegyvert ad a politikusok kezébe, akik azt hitethetnek el saját szavazóikkal, amit csak akarnak.
A „valódi” tényeknek van egy nagyon fontos tulajdonságuk: mindenki egyetért abban, hogy igazak, ezáltal alapját képezik annak a manapság fájóan hiányzó minimális politikai konszenzusnak, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy polgárok, országok békében, egymással együttműködve tudjanak élni. Leegyszerűsítve, személy szerint nagyon nem szeretnék megtapasztalni egy olyan világot, ahol a politikai szimpátia határozza meg, hogy arra a kérdésre, hogy mennyi 1+1, ki mit gondol helyes válasznak. Ugyanis ha többek számára nem a 2 a helyes válasz, az beláthatatlan következményekkel járhat.
http://edition.cnn.com/2017/01/22/politics/kellyanne-conway-alternative-facts/
http://hvg.hu/kultura/20161116_oxford_dictionary_ev_szava
