Hoppál Flóra
Azt hiszem a teljes magyar internetes sajtót bejárta a világ egyik leghíresebb blogjának, a 9gag-nek az a 2014 novemberi bejegyzése, amin Orbán Viktor látható egy olyan karikatúrán, ami azt ábrázolja, hogyan tartja a markában a magyar miniszterelnök a médiát, és ezáltal az embereket.
A szellemes kép vélt vagy valós igazságot ábrázol? Tény, hogy az állami média, amely a mindenkori kormányokkal olyan alárendeltségi viszonyban van, amiből nehéz kitörni, és a 2010-es kormányváltás után gyakorlatilag teljesen az új politikai vezetés szájízének megfelelő műsorszolgáltatásra állt át. Ezzel a kormány szócsövévé vált, ahelyett, ahogy az egy jól működő demokráciában illene: az államapparátus egyik fontos, független ellenőrző szerve (watchdogja) legyen.
Azonban a kép annyiból mégis túloz, hogy a közmédia szoros gyeplőn tartásával a miniszterelnök és stratégái nem érték el a kellő hatást. A közmédia nézőinek aránya, ugyanis 15-16% körül mozog átlagosan, az AGB adatai szerint, ez a 2015-ös negyedik negyedévet mutatja, amely egyébként hasonló arány az elmúlt évekhez képest, mivel 2008-ban és 2009-ben, tehát az előző kormány idején is hasonló volt, sőt egy kicsivel alacsonyabb. Csakhogy ez a teljes lakosság (14 évnél idősebb televíziónézők) körében mért 14-16% azért nem mondható a társadalom jelentős - legfeljebb szignifikáns- hányadának. És azt sem lehetne mondani, hogy az odakapcsoló nézők mind a politikai nézeteik miatt választják az állami tévécsatornákat, hiszen az egyre bővülő csatorna portfólió kínál sportközvetítéseket, vetélkedőket, zenei műsorokat, stb. Az M1 hírcsatorna nézettsége azonban, ahogy az várható is volt radikálisan lezuhant, így pont azzal az üzenettel, amivel célba akarták volna venni ezt a közönséget mellélőttek. Korábban az M1 7% körüli nézettséget produkált, ez mára nagyjából a fele, ami egy hírcsatornától nem rossz, de ha ezzel akarná a kormány a saját üzenetét a társadalom felé kommunikálni nagyot nem nyerne vele, még akkor sem, ha a többi csatornán is kötelező jelleggel vannak egyperces hírblokkok.
Ráadásul az MTVA-t övező botrányok, (2015. március 15-i bakiparádé, Vígh András mémmé válása, stb.) rengeteget rontottak a köztévé hitelén, ami miatt más hírcsatornák és persze az internetes hírportálok felé fordul a többség.
Éppen ezért volt szükségszerű felismerés, hogy -a miniszterelnök kedvelt szófordulatait használva- egészpályás letámadásba kezdjen a kormány által irányzott propagandagépezet. A Fidesz közeli gazdasági háttéremberek már korábban is igyekeztek a TV2 tulajdonosi körébe férkőzni. A második legnézettebb magyar kereskedelmi tévét, amelyet 2013-ban a német ProsiebenSat1-tól vett meg Yvonne Dederick és Simon Zsolt -akik azonban három évig nem tudták kifizetni a vételárat- végül tavaly ősszel tudta felvásárolni Andrew G. Vajna, a filmipar megújításáért felelős kormánybiztos. Azóta megkezdődött a csatorna átalakítása, amely igyekszik a nézői bulvár igényeken kívül a kormányzat politikai elvárásait is kiszolgálni. Tökéletes példa volt erre az ellenzéki politikus Juhász Péter lejáratására tett kísérlet.
Ezzel egyidőben megindult a nyomtatott és internetes sajtóban is a keményvonalas terjeszkedés. A 444.hu ellenpéldájára indított lap, a szintén Fidesz-közeli Századvég Alapítvány stratégiai igazgatója, vagyis G.Fodor Gábor által vezetett 888.hu. A Századvég tulajdonában álló Napi Gazdaságból Magyar Időket csinált a Fidesztől eltávolodott Magyar Nemzet egykori főszerkesztője Liszkay Gábor, aki ezzel kíván egykori munkaadójának konkurenciájává válni. És akkor még kevés szó esett a pestisracok.hu, vagy a skoffelza.hu című blogokról, amelyek folyamatosan kormány közeli hírforrásokkal rendelkeznek, és általában az ellenzékinek vélt sajtóorgánumok kritikájával vannak elfoglalva, ha épp nem az állami médiát dicsérik, vagy az ellenzék politikusainak ügyeit hánytorgatják. Közben pedig a Simicska Lajoshoz köthető Lánchíd rádió ellenpólusaként elindult a Karc FM is, amivel tulajdonképpen bezárult a kör, mindenféle felületen sikerült pótolni a Simicskával való szítás után elvesztett média portfóliót.
Csakhogy minél tovább aprózódik a "jobboldali" médiabirodalom, és minél inkább meg lesz szabva a sajtómunkásoknak, miről és hogyan is kell beszélni, annál kevesebb igazi szakembert fognak tudni alkalmazni ezek a médiumok. És, ha már nem marad más erénye egy-egy "újságírónak", mint a lojalitás, akkor ugyanúgy nevetségessé és hiteltelenné fog válni mindegyik ilyen sajtóorgánum, mint 2015. március 15-én az M1.
