Március 15. eddig is neves és sokat emlegetett dátum volt a magyar történelemben, valami nagynak induló kezdete, ami végül kudarcba fulladt. Ez történt 2015. március 15-én is a magyar köztévé hivatalos elindításakor.
A jelenlegi kormány egyik fő ismertetőjele –nyilván a mutyi és az urizálás mellett- a hűvös profizmussal, szervezetten és átgondoltan történő kommunikáció volt. Egységesség, strukturáltság, kontrolláltság. Ezek a szavak jellemezték a Fidesz médiaszerepléseit és nyilvános fellépéseit 2010-es hatalomra kerülésük óta. Ezt a mítoszt törte meg 2015. február 6-án a médiabirodalom fejének, az egykori kollégiumi szobatársnak, Simicska Lajosnak a kendőzetlen és megmásíthatatlan megnyilvánulása. Bekövetkezett a szakítás a két fél között és láss csodát, egyszer csak oda az a jól megszokott magabiztosság és következetesség. Délelőtt még - kis túlzással - Kovács Zoltán fehéret ígér, délután pedig Szijjártó Péter mindenkit biztosít afelől, hogy fekete lesz.
Ezt a kisebbfajta fejetlenséget és szervezettséget volt hivatott orvosolni az afféle ellenHír TV-ként felcímkézett MTVA indulásakor. Állami pénz, néhány nagy név a szakmából összecsődítve és kiegészítve nyeretlen kezdőkkel, bulizó Petőfit mutató népszerűsítő videó, magasan a léc. A Kormány szándéka egyértelmű: egy megbízható, jó reputációjú csatornacsomag kiépítése, ami hosszú távon képes betölteni a szócső szerepét. Finoman szólva is maradtak kérdőjelek a megvalósítás sikerességével kapcsolatban. Az elindulást követően igazi bakiparádé zajlott, téves kapcsolások sorozata, hanghibák (bár a műsorvezető egy kicsit hallotta Tímeát) és derűs 30-35 fokos márciusi éjszakára volt kilátás az időjárás jelentés szerint. A hibák sorozatát tovább súlyosbította az indulást megelőző magyar közvélemény: szkepticizmus, kétkedés és a felhasznált milliárdos közpénzek miatti ellenérzés dominált. Az ebből és az előzetes propagandából fakadóan kiemelt figyelem kísérte a csatorna kezdeti szárnypróbálgatásait, és a remélt pozitív fogadtatás helyett leginkább a közröhej tárgyaként gondol a magyar tévénézők többsége a közmédiára. A Kormány tehát most itt van gyakorlatilag hatékony és respektált média nélkül, meztelen a király.
A kérdés, hogy vajon még menthető a köztévé, mint kommunikációs eszköz vagy érdemes valami teljesen más irányba fordulni? Vagy talán a még inkább adekvát kérdés, hogy számít-e még egyáltalán, hogy mit és hogyan kommunikál magáról a Fidesz? A nézettségi adatok igen csak árulkodóak, és megadják a választ az első kérdésre, a 18-49-es korosztályban a fél százalék alatt maradt átlagosan a köztévét nézők aránya, ami testvérek között is igen harmatos. Nem sikerült olyan tartalmat összeállítani, amely egyszerre képes a fogyasztói igényeket kielégíteni és a Kormányt, a hazai állapotokat előnyösen vagy legalább nem negatívan bemutató spektrumban maradni. Mi legyen a következő lépés? Nyilvánvalóan az internet, a közösségi oldalak és a hírportálok váltak mára a politikai kommunikáció elsőszámú csatornájává. Ezek között jócskán találunk ellenzéki hangvételűeket és narancsszínekben indulókat is. Számtalan blog és cikk született, amiben a szerzők a Fidesz politikáját bírálják vagy a Kormány egy-egy konkrét, megkérdőjelezhető intézkedését boncolgatják. A valóság azonban az, hogy nem kell ezeket az erősen baloldali töltetű vagy épp szélsőjobbos megfontolásból született irományokat olvasnunk ahhoz, hogy tudjuk, mi történik az ország(ház)ban. Minden héten közölnek a független hírportálokon is eltűnt milliókról, urizáló politikusokról és régi havernak odaítélt pályázatról szóló beszámolókat. Újságírók tesznek fel kérdéseket Habony Árpád rejtélyes státuszáról vagy az adóbevallásból véletlenül kimaradt balatoni nyaralókról. Kérdéseket, amire soha nem érkeznek meg a válaszok, a válaszok, amiket valójában mindenki tud, de a következmények mégis elmaradnak. Visszakanyarodva a televíziós médiához az RTL Klub hónapokig folytatott hadjáratot a Kormány és a miniszterelnök ellen tényfeltáró riportokat közölve vagy kínos kérdéseket szögezve egy-egy képviselőnek. Eleinte nagy érdeklődést váltott ki ez a próbálkozás a magyar lakosság körében, és komoly érvágásnak ígérkezett a Kormány számára. Mostanra viszont ezek is inkább csak finomabb hangvételű híradásokká szelídültek, feltehetően a színfalak mögötti kiegyezés miatt.
A magyar BBC-nek induló több milliárdba kerülő köztévé tehát befuccsolt, a kommunikációs profizmusról szóló lufi kipukkadt, a mindent mindig kontrolláló miniszterelnök képe megingott. A helyzet valójában mégis változatlan. A Fidesz a Questor ügy és egyéb botrányok mellett, több népszerűtlen intézkedés meghozatala után, gyakorlatilag a leginkább sebezhető periódusában is képes megőrizni a többség számára a jelenlegi legvonzóbb politikai alternatíva státuszát Magyarországon. Az hogy ez így van, nem a Fidesz dicsérete, hanem az ellenzék bírálata. A Kormány hatékony kommunikációs csatorna jelenlegi és akár jövőbeli hiányában sem tűnik megingathatónak, legalábbis amíg meg nem próbálják újra bevezetni az internetadót…
