Tóth Gabriella

Baráti beszélgetések, találkozások alkalmával sűrűn felmerül a politika, főként a magyar politikai helyzet egyedülállósága miatt. Pártok gyakorlatilag megszűntek létezni, az egypártrendszert csak tankönyvekben olvastuk és nagyon távolinak éreztük- manapság azonban mindennap egyre közelebb kerülünk ehhez. „Hogy jutottunk idáig?” merül fel a kérdés általában. „Tenni kell valamit” …és ekkor megpróbálunk egy fiktív alternatívát felvázolni, hogy mi hogyan csinálnánk, hogyan alapítanánk pártot.

• Lehető legobjektívabb politikai helyzetelemzés a jelenlegi állapotról- minél egyszerűbben megfogalmazni és előadni a magyar emberek számára, hogy hol tart az ország. Véleményem szerint jó kezdeményezés a Jobbik plakátkampánya, figyelemfelkeltő és megragad az emberben: ezt lehetne tovább vinni, egész mondatokkal elmagyarázni, hogy pontosan a lopás hogyan történik; hogyan vándorol a munkavállaló fizetése Mészáros „Pénztáros” Lőrinc zsebébe, vagy a bevándorló/migráns ellenes hangulat és idegen-gyűlölet kampány ellenére miért érkezik folyamatosan egyre több külföldi a letelepedési kötvények hatalmas mutyibizniszével Magyarországra.
• Egyszerű és „nagyszerű” érvek, elvek és célok megfogalmazása, hogy pl. a tápiószecsői nyugdíjasok körében ugyanolyan világos és érthető legyen az üzenet, amit a párt képvisel, mint a fővárosi-vidéki egyetemi hallgatók, vagy szakmunkások-szakemberek. Pl. egy beruházás megvalósulása, folyamatosan nyomon követhető legyen az emberek számára, akár egy játszótér vagy park létrehozása, egy kórház nővér szobájának felújítása- akár online, folyamatosan frissülve vagy a helyszínen, plakátokkal üzenni, hogy a befektetett pénz valóban elérte a célját: egyre több és több ilyen projektet kel véghez vinni, hogy bizalmat ébresszen a párt. (Kis projektekkel kezdeni az elején)
• Támogatók és tagok bevonása annak érdekében, hogy a cél közösséget formáljon és ne uralkodjon el az „én úgysem tehetek semmit, felettem dől el” -érzés. Fontos folyamatosan mondani és bizonyítani, hogy minden egyes cselekedet a jó ügy érdekében számít- kezdve pl. onnan, hogy a cigarettacsikket a kukába dobjuk, így nem szemetelünk és egy mikronüansznyit már hozzájárultunk a környezetvédelemhez. Fontos, hogy ezeket az általános „jó cselekedeteket” mindig kiemeljük, mert ezek nem párthoz köthetőek, nemi és vallási hovatartozást sem sértenek.

És általában idáig jutunk. A jó ötletig, ötletekig, hogy mi kellene, hogyan kezdenénk. Merszünk még nem volt hozzá, hogy nyilvánosan is elismerjük. Na de majd a Momentum!