Kiss Imre

Az USA alapítói annak idején egy olyan rendszert álmodtak meg, ahol az emberek kiválasztanak tehetséges embereket, akik aztán intézik az ország ügyeit. Ezt elnevezték köztársaságnak.

Azonban idővel a pénz korrupttá tette a rendszert, ami azt jelentette, hogy az igazi erő, az igazi hatalom a gazdagok kezébe került. Ők kontrollálták a médiát, aminek a segítségével a szavazók döntéseit is befolyásolták. Vagyis az irányítás a felső 1% kezében van, és a többieknek nincs igazi befolyásoló ereje. Ez idő alatt a társadalom sokat fejlődött. A rabszolgaság megszűnt, a nők szavazati joghoz jutottak, és manapság a melegek már házasodhatnak. De mindez csak azért történhetett meg, mert a felső réteg így akarta. A gazdagok egyre gazdagabbá válnak, innentől kezdve nem sok minden érdekli őket. Nem akarják, hogy a szegényebb rétegek lázongjanak, tehát engedményeket tesznek nekik. A drogkartelek is hasonlóképpen működnek; szolgáltatásokat adnak a helyieknek, hogy maguk mellé állítsák őket.

Napjainkban egy újabb fordulathoz érkeztünk. A közösségi médiának köszönhetően, a legmeggyőzőbb nézetek és ötletek mindig hallgatóságra találnak. A felső 1%-nak megszünt a totális kontrolja a médiára. Bárki, aki elég meggyőző tud lenni érvényesülhet, csupán egy okostelefonra van szüksége.

Ebben az új rendszerben egy olyan képzet “rábeszélő”, mint Donald Trump vagy Bernie Sanders a közösségi médián keresztül nagy tömegeket elérhet. Nagyobb befolyása van a “közembernek” mint eddig bármilyen rendszerben.

Trump kapcsán megfigyelhető, hogy az emberek minden kis eseményt figyelemmel kísérnek, figyelik az ilyen-olyan csetepatékat. Persze ott lehet a félelem, hogy ezek a kis dulakodások felerősödnek. De ezt a problémát megoldja a közösségi media. Trump minden embere tisztában van azzal hogy a világ figyel. Minden, a zsebekben lapuló okostelefon egy direct kapcsolódás a világ bármely részéhez. A Trump támogatók pedig tudják, hogy egy nagyobb botrány a jelöltjük bukását jelentené.

Szokták mondani, hogy a gonosz mindig ott jön elő, ahol senki nem várná. És ha ezt nem érzékelik időben nagy kellemetlenségeket tud okozni. Viszont a közösségi médiának “rajta van a szeme” a gonoszon is. Vagyis megelőzhetőek általa ezek a nagyobb kellemetlenségek. De ezek a tényezők vajon azt jelentik, hogy a mostani rendszer hatékonyabb és jobb az előzőeknél? Ezt úgy gondolom, nem jelenthetjük ki egyértelműen, egy viszont biztos. A közösségi media rendesen megbolygatta a politikai életet.