Csider Patrik

Az elmúlt hetek egyik legfontosabb híre, ami szinte az egész világon foglalkoztatja az embereket az az offshore cégekről kiszivárgott hatalmas információtömeg, melyeket a közbeszéd „Panama-iratok”-ként emleget. Összesen 2,6 terabyte adat került nyilvánosságra, mellyel ez számít az eddigi legnagyobb információ kiszivárogtatásnak, amin újságírók valaha dolgoztak. Az ügyben érintettek sportolók, hírességek, bűnözők, de ami talán a legfontosabb, vezető politikusok is. Az ügy részleteiről a kiszivárogtatás hivatalos honlapján minden megtalálható.

Folyamatosan folynak a viták arról, hogy az iratokban foglalt ügyletek illegálisnak tekinthetőek-e, vagy nem. A www.theguardian.com cikke konkrét példákkal mutatja be az egyes eseteket, továbbá egy leegyszerűsített magyarázatot is biztosít az események megértéséhez. Olyan érvek szólnak az offshore vállalatok alapítása mellett, mint a titoktartás lehetővé tétele, ugyanakkor sokkal több érv hozható fel morálisan és jogilag vitatható volta mellett. Különösen fontosak ezen tényezők, ha olyan hatalommal rendelkező politikai személyekhez köthetőek, akik feladata pont a hasonló tevékenységek, és azok következményeinek megelőzése lenne.

A nemzetközi újságírókat összefogó International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) szervezet szerint az ügyben ugyanis érintett 140 politikus több mint 50 országból. Rájuk nézve a leginkább kérdéses a Panama-iratok kiszivárgásának következménye. Hogyan lehetne mentséget találni arra, hogy azok az emberek, akik hivatásuknak választották egy ország lakóinak képviseletét és ezzel együtt az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének előmozdítását, azok valójában adóelkerülés, jövedelemelfedés céljából adóparadicsomokba vitték vagyonukat? Hogyan lehet egy ilyen információ nyilvánosságra kerülése után a felépített személyes imázst fenntartani? Nem hiszem, hogy erre konkrét választ tudnék adni, de abban biztos vagyok, hogy csak nagyon nehezen, de inkább sehogyan.

A marketing, a PR a politikában ugyanolyan fontos, mint a piacon. Annyi a különbség, hogy itt nem egy adott terméket vásárolunk meg a pénzünkkel, hanem egy személyt választunk meg szavazati jogunkkal, hogy később minket képviseljen. Azért viszont, hogy szavazatunkat valaki megszerezze, el kell hitetnie velünk, hogy ő érdemli meg azt legjobban, nála jó helyen lesz. Ehhez ki kell alakítani egy imázst, egy percepciót a „vevők” fejében. Ugyanakkor ha ez a felépített kép sérül, az a személy (termék) bukásához vezethet. Márpedig ez történt most az érintettekkel.

A következmények megmutatkoztak már több helyen, amelyek közül az Izlandon történtek a leghangsúlyosabbak. Bár az izlandi miniszterelnök, Sigmundur Davíð Gunnlaugsson nem kezelte a helyzetet a legjobban, nem gondolom, hogy lett volna olyan válságkommunikációs stáb, amely az egy nap alatt összegyűlt tüntető tömeget és az ország csalódott polgárait le tudta volna nyugtatni, meg tudta volna győzni a miniszterelnök alkalmasságáról a pozíciója további betöltésére. Ugyanakkor a polgárok nem elégedtek meg azzal, hogy a kormányfő ideiglenesen félreállt, azonnali választásokat követelnek továbbra is.

Mindezek alapján kijelenthetem, hogy politikai szempontból is nagyon fontos a Panama-iratok nyilvánosságra kerülése. De ez még csak a történet kezdete. Mindock és Sirota cikke alapján ugyanis könnyen lehet, hogy az eseményekben Barack Obama és a jelenlegi demokrata elnökjelölt Hillary Clinton korábbi cselekedete is szerepet játszott, amikor a figyelmeztetések ellenére támogatta a Szabadkereskedelmi egyezmény megkötését Panamával, Kolumbiával és Dél-Koreával 2011-ben.

Az eddigi események sokak szerint még csak a felszínt kapargatják, és szándékosan nem kap a téma elég publicitást:

Forrás: https://twitter.com/ianbremmer/status/717056938647769088

Én úgy hiszem, messze nem láttunk még mindent, és politikai szempontból továbbra is nagy jelentősége lesz még az offshore botránynak.