NICO

A legújabb offshore (adóparadicsom) botrány a panamai eset, amelytől hangosak voltak a híradások az elmúlt két hétben. Érintettek politikusok, üzletemberek, hírességek, sportolók és bűnözők is. Az egész alapja az, hogy egyes emberek fedőcégként leányvállalatokat alapítanak olyan országokban, ahol a pénzügyi jogszabályok enyhén szólva megengedőek és nem adnak ki adatokat a tulajdonosokról, majd különböző módszerekkel elintézik, hogy a leányvállalat tulajdonába kerüljenek az anyavállalat pénzeszközei. Jelen esetben egy globális pénzmosodáról van szó, a panamai Mossack Fonseca nevű céggel a főszerepben, amely fedőcégek alapításával foglalkozik, ügyfelei kilétének eltitkolásával adómenedéket alakítva ki számukra; több országra kiterjedő hálózattal. (Client announcement)

Offshore paradicsomok(hír24 )

A kiszivárogtatott panamai dokumentumok, amelyek bizonyítják a világ több országának politikusaihoz köthető adóelkerülési pénzügyi műveleteket, szinte nem is okoztak nagy meglepetést számomra, leszámítva azt, hogy hányan érintettek az ügyben. (An offshore scandal is the largest document leak ever) Gyakran előfordul, hogy olyan emberek, akiknek lehetőségük és hatalmuk van, vissza is élnek vele. Teszik mindezt a törvényekben lévő kiskapuk nyújtotta lehetőségekkel, érdekükben álló törvények meghozatalával/abban való részvétellel; mindeközben bízva, elvileg biztosítva magukat, hogy ténykedésük sohasem derül ki.

A probléma politikai marketing szempontból akkor van, amikor ezek a bizonyos emberek történetesen valamilyen köztisztviselők, elnökök, politikusok; mivel az említett ügy konkrétan adócsalás- a legtöbb országban bűncselekmény, ami összeférhetetlen a státuszukkal.  Mivel a politikus magával ragadási képessége addig tart, amíg hisznek benne, az ilyen hírek rontják, eltörölhetik egyes politikusok megbecsültségét, hitelességét és ezzel jövőbeni lehetőségeiket, amikor bizonyíték is van róla, akkor az egyes országokban a karrierjük végét jelenti valamilyen büntetés letöltése mellett. Folyamatosan bukkannak fel miniszterek, elnökök nevei az egész világból a panamai ügy kapcsán, akik különböző indokokra hivatkozva próbálják tisztára mosni magukat. Az érdekesség az, hogy valójában mi van abban az esetben, amikor kiderül egy politikusról/ miniszterről az adócsalás? Bagatel kérdésnek tűnik egyszerű válasszal, hiszen eljárás indul ellene általában, azonban ha jobban belegondolunk nem minden esetben ugyan az a válasz. Vajon milyen módszert választanak, hogy kimentsék magukat? Nyilvánvaló, hogy egyes elnökök egész könnyen fognak kijönni a dologból köszönhetően a fennálló hatalmuknak főképp a világ keleti felén, de a többiek mit választanak? Esetleg követik az izlandi miniszterelnök példáját és kinyilatkoztatják, hogy semmi közük a családtagjuk offshore cégéhez, valamint vagyonnyilatkozatukban sem kell feltüntetniük azokat. (BBCNews) Ezek után egy interjú során egyszerűen kisétálnak a kínos kérdések hallatán, amivel szinte beismerik bűnösségüket (Video) később lemondanak tisztségükről? Talán nyilatkozatot tesznek arról, hogy a családi adóügyeik magánjellegűek és ragaszkodnak hozzá, hogy nincsenek offshore pénzügyi alapjaik, mint David Cameron? (Panama Papers: Iceland's PM quits over tax avoidance scandal as David Cameron insists he has 'no offshore funds)

Mindezek mellett az is érdekes, hogy a francia politikusokhoz is köthető a botrány és a kormány Panamát gyorsan adóparadicsomnak minősíti, persze ezt Juan Carlos Varela panamai elnök által felesleges lépésnek vélve. (Offshore-botrány: Panama nem adóparadicsom)

Kíváncsian várom az ügy további fejleményeit. A válaszokat a kérdésekre pedig az olvasóra bízom.